Elveszett emlékek 2. évad [Obito x oc]

17.rész

/Obito/

- Innentől szerintem már te is tudod

- Igen, innentől léptem képbe én...

- Így van – helyeselt Rein - Kíváncsi vagyok mi történhetett az itteni Obitoval

- Majd kiderül - húztam a számat, mire Rein a kezét az én kezemebe rakta és megszorította azt

- Köszönöm

- Mégis mit? - pislogtam rá értetlenül, hiszen nem tettem semmit, amit meg kellene, hogy köszönjön

- Hogy mindenképp be akarod tartani az ígéretedet.

- Az ígéretemet?

- Hogy megvédesz és minden univerzumon át szeretni fogsz – mosolygott rám kedvesen és ez melegséggel töltötte el a szívemet

- Érted bármit - szorítottam meg én is a kezét - Nos, akkor kicsinosítasz az estére?

- Muszáj lesz, mert így nem jöhetsz

Szóval estére rendesen összekaptuk magunkat, majd egy taxival egy bár szerűséghez mentünk, de attól nagyobb volt.

Két biztonsági őr állt a bejáratnál és ellenőrizte az embereket egy lista szerint.

Mindenki viszonylag elegánsan és formálisan öltözött. Rajtam sport zakó, inggel és nyakkendővel, Reinen egy szűk, rövid, fekete ruha volt egy fekete szőrmével és platformos szandával párosítva, igazán jól nézett ki, mint mindig a szememben.

A haját pedig kontyba felfogta, két tincset elől pedig lógva hagyott.

Odabent miután mindenki megérkezett Madara tartott egy kisebb beszédet.:

- Köszönöm mindenkinek, hogy eljött erre a kis estélyre, mint tudjátok holnap miután éjfélt üt az óra bevetésre megyünk, hogy haza hozzuk a legifjabb Uchihát és hogy egyszer és mindenkorra leszámoljunk a Hyuuga klánnal. Köszönöm, hogy ilyen bajtársak mellett harcolhatok, mint ti! Remélem nem ez az utolsó éjszakánk, amit együtt töltünk, hanem a harc után is leülhettek mindenkivel meginni valamit.
Köszönöm, hogy végig hallgattatok, mindenki érezze jól magát ma este! - emelte fel pezsgős poharát és tettünk mi is pont ugyan így.
Ezek után szét széledt a társaság, iszogatni és beszélgetni kezdtek, Rein Konan és Ahri társaságát találta most szimpatikusnak engem magamra hagyva a bár pultnál, ahol csak néztem a buborékozó pezsgőben a tükörképemet.

- Nagyon elvagy merülve haver - támaszkodott mellém Kakashi

- Úgy gondolod? - fordítottam rá a tekintetemet

- Mi nyomja a lelked? - ivott bele a piájába ami valami koktélnak tűnt

- Csak félek kicsit ettől az egésztől

- Jaaa én is parázok, hogy ott hagyom a fogam

- Nem erről beszélek - ráztam meg a fejemet – Az egy dolog, hogy én meghalok, de Rein és te is meghalhattok

- Oh aggódsz miattam is?

- Ha már a saját valóságomban nem voltunk annyira jóba, itt örülök, hogy a legjobb barátom lehetsz, még ha csak egy hasonmás is vagyok

- Áh, nekem ugyan olyannak tetszel, mint az eredeti – veregetett hátba - de nem csak ennyiről van szó, igaz?

- Persze, hogy nem – ittam meg egy szuszra a pezsgőt, mire Kakashi intett a pultosnak – Az itteni énem is aggaszt

- Pontosan miért?

- Nem tudom megmagyarázni, csak rossz érzésem van vele kapcsolatban

- Azon kívül, hogy rossz oldalon áll?