Elveszett emlékek 2. évad [Obito x oc]

13.rész

/Obito/

Ebédre haza értünk, és kaja után Rein készülődni kezdett, és nekem is összedobált egy szettet. Ez valamivel elegánsabbnak hatott.

-Ezt veszem fel?
-Aha, jól fog állni ne aggódj, régi éned is ilyeneket hordott.
-Azért én nem teljesen egyezek vele, mint kiderült - méregettem a göncöt- A stílusom legalább itt is jó
-És úgy látom az egodat se kell féltenem - ingatta a fejét Rein. Egy fekete magasnyakú és feszülős hosszú ujjú, fekete sport zakó és fekete farmer szerű nadrág és egy fekete keretes, narancssárga lencsés szemüveg volt a nagy szettem.
-Egyébként... Mesélhetnél te is..
-Én? - illetődött meg Rein
-Te bizony - bólogattam - Mik történtek veled, velem, az Akatsukival ebben a világban
-Az baromi hosszú mese lenne.... - sóhajtott fel
-Este 9-ig még bőven van időnk - dőltem le a kanapéra - Nos?
-Rendben, de előtte - hozott be a konyhából két üveg sört - ez kell majd – ciccentette fel mind a kettőt- egészségünkre - koccintottunk, majd bele kortyoltunk – Nos... hol is kezdjem?

/Rein emlékeiben/

-O-bi-to! Ha még egyszer könyörögnöm kell esküszöm, hogy megfejellek! - Toltuk a töltésen a biciklinket hárman.

-Jó na!! Nem tehetek róla, hogy azok az idióták miatt ilyen későn indultunk el haza a suliból! - kiabált vissza nekem

-Mi lenne, ha nem kiabálva beszélgetnétek? Pár méterre vagytok egymástól! - sóhajtott lemondóan Kakashi

-Nem kéne felemelnem a hangom, ha végre az eszébe tudná vésni, hogy ne álljon le verekedni minden hülyével - puffogtam - hagyján, hogy a nagyid mit fog szólni, de Kaguya is mérges lesz, ha megtudja az hót ziher!

-Nem tudja meg, ha nem mondjuk – ingatta Obito a fejét

-Szerintem mindannyian le leszünk cseszve, hogy megint későn érünk haza! - morgott Kakashi és igaza is volt egyébként! Én alattuk jártam 2 évvel, de mivel mindig ugyan akkor végzünk, együtt megyünk haza.

-Madara is biza le fog minket baszni, főleg, hogy már gyakorolja a főnökséget. - forgatta a szemét Obito

-Jaj, basszus Shisui is a nyakamat veszi

-A nyakunkat! - javított ki Kakashi - múltkor is mit kaptunk - sóhajtott

-Azt azért megérdemeltük - bólogatott Obito – Ha nem rángatjuk Reint bajba akkor nem megy ki a bokája

-Shisui csak félt - ingattam a fejemet. 10 éves vagyok, Kakashiék 12. Azt leszámítva, hogy egy iskolába járunk az a közös bennünk, hogy mind a hármunk szülei egy yakuza csoport tagjai, illetve Obito és Kakashi szülei életüket is veszítették. Én, Shisui és Kakashi lakunk egy fedél alatt. Obito pedig a nagyijával, Madarával és Izunával.

Minket igazából Shisui nevel mert a szüleink, hát eléggé el vannak havazva és csak hébe-hóba vannak itthon.

/.../

-Ha megint késtek szíjat hasítok a hátatokból - dorgált minket Shisui, vagyis már csak engem és Kakashit.

-Nem mintha miattunk lett volna...

-És ez engem érdekel? Elméletben ti hárman legjobb barátok vagytok, ne engedjétek már azt a hülyét faszságot csinálni! - sóhajtott

-Értettük - bólintottam

-Kész a vacsora is má, menjetek egyetek... - ment ki a konyhából Shisui

-Rosszabbra számítottam - fordult felém Kakashi

-Én is azt elhiheted!

/.../

Késő este már alváshoz készülődtünk.