Elveszett emlékek 2. évad [Obito x oc]

12.rész

/Obito/

Rein legalább úgy nézett mintha szellemet látott volna.

-Ki az Rein? - kérdezte Madara, de Rein továbbra is csak engem vizslatott, majd lassan hátrálni kezdett.

-Ez mégis mit jelentsen? - kérdezte, nem vagyok biztos benne, hogy kitől.

-Minden rendben? - kérdeztem kicsit idegesen már
-EZ MÉGIS MIT JELENTSEN?? - kiabálta szinte.

/Rein/

Obito hangja csengett vissza a telefonban. A vér is megfagyott bennem, hiszen itt állt előttem.

-Ki az Rein? - kérdezte... Obito?....

-Ez mégis mit jelentsen? - remegtem meg

-Minden rendben? - lépett közelebb, de én megint hátráltam

-EZ MÉGIS MIT JELENTSEN? - kiabáltam hisztérikusan - ez csak egy rossz vicc mi? - remegett meg a hangom – Ki a fene van a vonal végén?

-Ki más lenne? - mondta Obito a telefonba – Akit lassan másfél-két hónapja keresel drágám! - nevette el magát - Meglepetéééés!

Csak üvegesen vizslattam magam elé, majd kihangosítottam a telefont, és a többiekre néztem.

-Mégis mi volt ezzel a terved? - kérdeztem színlelt nyugalommal

-Hogy mi? Nem egyértelmű? Bekebelezni Tokyot, amire a ti képtelenek vagytok. - A többiek is ugyan úgy néztek a telefonra majd az itt lévő Obitora immáron, mint én néztem.

-És Sasukéval?...

-Hmmm nem tudom, jó poénnak tűnt!! - vihorászott úgy, mint akinek elmentek otthonról

-És vele? - néztem Obitora, vagy akárki is legyen ez az alak.

-Hmm? - állt meg a kacarászásba - "vele"? Kire gondolsz? - Madara szinte kikapta a telefont a kezemből.

-Obito mire véljük az árulásod? - kiabált szinte, de megint csak nevetett

-Itt várunk titeket a pénzzel 3 nap múlva ugyan ekkor - rakta le.

Mindenki Obitora vetette tekintetét.

-Ki a fene vagy te? - emeltem rá a pisztolyom

-Hé! Rakd azt le még a végén képen lősz!

-Az lenne a cél

-Nyugi Rein! - rakta a vállamra a kezét Deidara

-Kurvára nincs nyugi! - fordultam Deidara felé és az idegtől már könnybe lábadt a szemem – Obito elárult minket és amikor már azt hiszem, hogy megtaláltuk és visszakaptuk, kiderül, hogy ez csak valami klón vagy mit tudom én mi! - szegeztem Deidarára a fegyvert. Mindenki, ismétlem MINDENKI tudta, hogy mit is gondoltam a szavaim mögé.

-Sssshh – tette a szőke a kezét a pisztolyomra és nyomta azt lefelé, hogy leeresszem. Zokogásba törtem ki Deidara pedig nyugtatólag a hátamat simogatta - Utána járunk a dolgoknak.

Sasukénak kéne most az elsőnek lennie, mégis én csak azon siránkozok, hogy ez nem Obito.

-Ki a fene vagy akkor, ha nem Obito? - morgott Ahri

-Obito... - hajtotta le az említett a fejét - akárhogy is fogtok kérdezni, vádolni, faggatni én csak Obito maradok...

/Obito/

Inkább ne lennék senki se... legalábbis most csábítónak tűnik

-Jah persze, és akkor ki beszélt a telefonba? Édesanyám? - vált Ahri arca hasonló színűvé, mint a haja