Elveszett emlékek 2. évad [Obito x oc]

8.rész

Obito/

Másnap korán reggel már a kórházban kezdtünk, mert Shisui magához tért és az állapota is javult.

Jó volt látni, hogy Rein mennyire megkönnyebbült, hogy visszatért a bátyja.

-Soha, de soha többet, ne csinálj ilyet!!! - ölelte óvatosan Shisuit és a könnyeivel küszködött.

-Azon leszek – mosolygott rá a fiú vissza. - csak finoman mert annyira összeszorítasz, hogy még ettől is jobban összetörsz.

-Jaj, ne haragudj - hátrébb lépett és Shisui csak nevetett rajta - vigyáztál rá, Obito?

-Inkább ő rám, de igyekeztem – legyintettem, ő pedig csak egy bólintással nyugtázta.

-Én is vigyáztam ám rá! - szólalt fel a mellettünk álló Izuna. Oh, tényleg ő is itt van, meg Madara is.

-Hát haver, rád egy kaktuszt nem bíznék! - nevetett fel Shisui

-Az inkább nyomulás volt, mint sem vigyázás - csípkelődtem

-Bagoly mondja verébnek - sóhajtott fel Rein

-Oh, ugyan már Obito, neked amúgy is ott van Rin

-Mit szólnál ahoz, ha a saját dolgoddal foglalkoznál? - raktam ölbe a kezemet morcosan

-Jaaaaj na, csak nem igazam van? Bleee! - nyújtotta rám a nyelvét, mire Madara levágott neki egy tockost

-Mi lenne, ha te is nem most szítanál vitát?

-Áú! Jólvan na! Megint apáskodsz!

-Ha az lennék már rég kiraktam volna a segged a sok hülyeséged miatt, nekem elhiheted – fogta a fejét bosszankodva

-Na ne mérgelődj, csak cica harcolnak – fogta meg a vállát Rein, Shisui meg csak kinevetett minket

-De nem is én kezdtem – forgattam a szemeimet.

Kint beborult az ég és dörögni, villámlani kezdett, itt már készülődik valami. Tél vége volt, így egyre gyakoribbak voltak a viharok is.

Még egy órát bent voltunk, ami alatt az eső is eleredt. Már indultunk volna, amikor a bejárati ajtót bevágta Ahri akiről csak úgy folyt a víz.

-Hát veled meg mi történt? - kapta le a kabátját Rein és gyorsan a barátnőjére terítette azt

-A Hyuuga klán - kapkodta a levegőt - a Tama folyó mellett, Sawaiban... aaaghh Itachi és Deidara tartják a frontot, de túl sokan vannak és menekülőre kellett fogniuk... Ahh a kocsi is lerobbant és ezért idefelé végig futottam

-A hegyekbe menekülnének? - gondolkozott Madara

-Mindegy, menjünk, nem szökhetnek meg csak így! - egyből szaladtunk a kocsikhoz. Izuna Madarával, Én pedig Ahrival és Reinnel mentem.

Mi mentünk legelől, mert Ahri navigált mindenkit.

-Hányan lehetnek? - kérdezte Rein

-Vagy heten, talpig fegyverben... Tényleg, nekünk mik van?

-A csomagtartó mindig csurig. A mustang robbant le?

-Nem. Itachi cadillecje

-Majd hazafelé elvontatjuk – egy kis úton lefordultunk, ami egy magasabb helyre vezetett.

Az esőtől minden sárban úszott.

A hét fickó elől Deidara és Itachi egy viszonylag kicsi szikla mögé bújtak, ami alig volt elég kettőjük elbújtatására, de amint felismerték a kocsikat, látszott rajtuk, hogy megkönnyebbültek.