Elveszett emlékek 2. évad [Obito x oc]

15.rész

-Várj ehhez kell még egy sör! - szaladt ki Obito a konyhába, amin nevettem egyet

-Még a végén idő előtt be fogsz rúgni!

-Az nem baj! - szaladt vissza kezében két sörrel - folytasd!

/Rein emlékeiben/

Gépek pittyogására keltem fel és egy csomó szempárra, amik elég kétségbe esetten pislogtak le rám.

-Mi történt?... - kérdeztem rekedten – Hol vagyok?

-Kórházba - hajolt felém Obito – Mert egy idióta vagy és nem hallgatsz rám! - emelte meg a hangját - Autóbalesetet szenvedtél... - egyenesedett ki.

Hirtelen beugrott, hogy mi történt és miért is ültem én aznap este kocsiba

-Ahha - sóhajtottam

-Eltört egy bordád, a hátadon szét csattant a bőr és lehet agyrázkódásod is van, de egészen megúsztad - Mondta viszonylag monotonan Obito. Rajta kívül még Shisui, Hidan és Kakashi is bent volt, de Kakashi lehajtott fejjel ült csak a sarokba.

-Szerintem hagyjuk őket beszélni, majd holnap visszajövünk - javasolta Shisui a többiek pedig egyet értve bólintottak, elbúcsúztak és kimentek a kórteremből. Ketten maradtunk Kakashival.

-Szia... - köszöntem rá

-Szia... - sóhajtott majd nagy erőt véve magán felállt a székből és ide sétált hozzám - hogy vagy? - ült le az ágy melletti székbe

-Fáj kicsit mindenem, de megvagyok - húztam egy féloldalas mosolyt - sajnálom Kakashi

-Ugyan - dörzsölte az orr nyergét - ez az egész az én saram, ha nem rajtad vezetem le a feszültséget akkor most nincs ez

-Azért az én hibám is, ha nem ülök kocsiba nincs ez - sóhajtottam

-Hogyan tovább? - nézett rám komolyan – Nagyon toxikusan hatunk a másikra...

-Tudom - szorítottam csíkká a számat

-Ha egy kicsit jobb lennék...

-Ne őröld magad, ez igazán nem a te hibád... mi csak.. Mi csak-

-Jobbak voltunk barátoknak - fejezte be a mondatomat, én pedig csak némán bólogattam. Mély levegőt vettem és bent tartottam, a tokomba gombóc gyűlt és próbáltam a sírást visszatartani

-Össze cuccolok és átköltözök addig a kecóba

-Nem kell - ráztam a fejemet - amíg nem úgy állsz maradj nyugodtan - néztem rá komolyan

-Egy pár napot azért ott töltök, hogy rendezni tudjuk ezt magunkba - én csak bólogattam majd végig néztem ahogy kisétál az ajtón.

Éppen folyásnak eresztettem a könnyeimet, amikor is megint nyílt az ajtó. Azt hittem Kakashi hagyott itt valamit, de legnagyobb meglepetésemre Obito lépett be

-Hát te...? - nyíltak nagyra a szemeim

-Azt gondoltad itt hagylak magadra? - mért végig

-De Rin-

-Minden időmet vele töltöm, ennyit igazán kibír - zárta be az ajtót - Vége?

-Vége - hajtottam le a fejemet - talán jobb lesz így

-Lehet - ült le az ágyam szélére. Alakja hihetetlen magasnak tetszett, hiszen az évek alatt még Kakashit is túl nőtte - Sajnálom

-Miét maradtál? - néztem a kezeimet, amik tele voltak horzsolással