Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]

1.4.- SVK és repüléstan

Másnap korán kidobott az ágy. Rápillantottam az ágyam melletti éjjeli szekrényen lévő órára. 4.55. Ilyen korán sem keltem még. Legalább Pansynek nem kell ma felkeltenie. Na majd én. Sajnos a reggeli boldogságom hamar elmúlt, amikor rájöttem, hogy ma SVK-k lesz..

Kikecmeregtem az ágyamból és felöltöztem. Majd barátnőm ágyára ültem és keltegetni kezdtem. 

-Jó reggelt, Pansy! -mosolyogtam rá a lányra.

-Reggelt. Mennyi az idő? 

-Hát öhm. Negyed hat. -nevettem fel.

-Most komolyan így állsz bosszút a tegnapért?! Kegyetlen vagy.. -nevetett fel ő is.

-Hát részben, de szeretnénk veletek beszélni Dracoval. Így öltözz fel és gyere a klubhelyiségbe. -azzal felálltam és elindultam az ajtó felé.

-Elmondjátok, amit tegnap beszéltetek? -húzta fel kérdőn a szemöldökét.

Bólintottam és a fiúk hálókörlete felé vettem az irányt. Benyitottam Draco és Blaise szobájába. Láttam, hogy mindkettő alszik még. Ördögi mosolyra húztam a szám. Olyan ötletem támadt, hogy még én is kegyetlennek nevezzem magam.

Fogtam magam, odasétáltam drága Draco barátom ágya mellé. Levettem a cipőm. Elrugaszkodtam és ráugrottam a Malfoy-fiúra.

-Jóóó reeeggeelt Draco! -és puszit nyomtam az arcára.

-Te normális vagy?! A szívbajt hoztad rám. Miért keltettél így fel?! 

-Őszintén?! Késztetést éreztem erre, hogy ezt csináljam. -nevettem fel.

-Akkor Blaiset is így keltsd fel, kérlek. -könyörgött nekem.

-Miért tegyem meg?! 

-Mert velem is ezt tetted?! Na gyerünk. -lökött meg.

-Jól van.. -forgattam meg a szemem. -Aztán öltözzetek fel és elmondjuk nekik, amit tegnap beszéltünk.

Bólintott és felállt az ágyáról és elindult a szekrényéhez. Elővette a talárját és arra várt, hogy keltsem fel a Zambini-fiút. Megforgattam a szemem és rávetettem magam a barna hajú fiúra, aki a meglepettségtől lefordult az ágyról. Dracoval hangos nevetésben törtünk ki. 

-Jó reggelt, Blasie! -köszöntöttük egyszerre a fiút.

-Hát volt már jobb is. Miért így keltettél?! 

-Mert engem is így keltett. -válaszolt helyettem a szőke.

-Lényegében, de öltözz te is. Beszédem van veletek, klubhelyiségben találkozunk. -azzal fogtam magam és kiléptem a szobából.

Nagy sóhajt vettem és a klubhelyiség kanapéjára ültem. Senki nem volt még lent ilyen korán így nem féltem, hogy valaki meghallja, mit is beszélünk.

10 perc múlva mind a hárman ott voltak körülöttem. Dracoval beszámoltunk az egész tegnapi beszélgetésünkről és találgatásunkról. Elképedve néztek ránk és pár percig kínos csendben ültünk a gondolatainkba merülve. Majd a csendet Pansy szakította meg.

-Akkor az apád itt van az iskolában? -nézett rám kétségbeesve.

-Fogalmam sincs, de félek, hogy igen, de akkor nagy veszélyben vagyunk.. -sütöttem le a szemem.

-De mégis miért van itt? -kérdezte meg Blaise.

-Lehet van itt valami neki, ami kell neki. -vonta meg a vállát Draco.

-Srácok én félek.. -könnyeztem be.

-Hé, Kate. Itt vagyunk, nem kell aggódnod. -ölelt meg féloldalasan a Malfoy-fiú.