Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]

3.13.- És egy újabb év vége

A kviddicsdöntő vesztése után nem sokat szomorkodtunk, vagyis nem a vesztés miatt szomorkodtunk. Inkább amiatt, amiért kint hétágra sütött a nap és ahelyett, hogy kiélvezhettük volna a június adta szép időjárást, bent rothadtunk a klubhelyiségben, és a közeledő vizsgákra tanultunk.

- Én mondom nektek, hogy ha még egy szónál többet olvasok, kifolyik az agyam – panaszkodott nekünk Blaise a napon legalább már tizedszer.

Pansy nagyot sóhajtott mellette, majd lecsapta a kezében tartott könyvet és Blaise-re nézett.

- Egy; nem olvasni kell, hanem tanulni – kezdte el kioktatni a barátját. – Kettő; mi mást szeretnél csinálni úgy, hogy a nyakunkon vannak a vizsgák?

- Őszintén – szólalt meg mindentudóan –, minden egyéb mást.

Halkan felnevettem, mire Draco, akinek a feje éppen az ölemben pihent, rácsapott a kezemre.

- Ne röhögj, mert így rázkódik a fejem, és nem tudom tanulni az átváltoztatástant!

- Mert, ha tovább nézed a könyvet, többet fogsz tudni belőle, mint eddig? – kérdeztem továbbra is kuncogva.

Draco a szemembe nézett, és elgondolkodva fürkészte az arcomat.

- Mondasz valamit – mondta végül, majd felült annyira az ölemből, hogy egy puszit nyomjon a szájam sarkába.

- Ezt meg mégis miért kaptam? – kérdeztem, de éreztem, hogy az arcom három árnyalattal vörösebb lesz a cselekedetétől.

- Csak – vonta meg a vállát, és még egy puszit adott a számra.

Eközben Blaise és Pansy még mindig veszekedtek, de már egyikünk sem tudta, hogy min is. Napi szinten veszekedtek, olyan hülyeségeken, ami számomra lehetetlennek tűnt, mindaddig míg meg nem hallottam őket.

Annyira elmerültem a bűbájtan csodáiba, hogy nem vettem észre, amikor Astoria lehuppant mellém.

- Na, ti hogyan álltok a tananyaggal? – kérdezte kíváncsian.

- Szarul – adta meg a választ Blaise, aki egy pillanatra nem a barátnőjére figyelt.

Helyeslően bólintottam egyet, hogy egyet értek vele.

- És neked? – fordultam kíváncsian felé.

- Tűrhetően – vonta meg a vállát. – Mivel tavaly elmaradtak a vizsgák, így nekem ez lesz az első.

- Hidd el, nem lesz annyira borzalmas – nyugtattam meg.

- Annyira – nevetett fel Draco.

***

A vizsgahét kezdetével szokatlan csend borult a kastélyra. Hétfő délben hamuszínű arccal kullogtunk ki az átváltoztatástan-teremből; a folyosón lemondóan beszámoltunk egymásnak a teljesítményünkről, és kórusban panaszkodtunk a nehéz vizsgafeladatokra – különösen arra, amelyben vörösfülű ékszerteknőssé kellett átváltoztatnunk egy teáskannát. Ebben annyi volt a vicces, hogy nekem az a feladat sikeredett a legjobban. Hermione pedig mindenkinek az idegeire ment, mikor hangosan sopánkodni kezdett, hogy az ő ékszerteknősének csak halvány piros volt a füle. A többiek, hát ennél súlyosabb gondjaik voltak.

- Az enyémnek kancsócsőr volt a farka helyén...

- Az normális, ha egy teknősnek gőzölög az orra?

- Az enyémnek porcelánból volt a páncélja. Az nagy hiba?

- Én a stressztől macskává változtattam.