Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]

1.9.- Évvége

Hogy mikor jöttem rá, hogy Hermione Jean Granger átvágott a barátságával?

Hát mondjuk, hogy a hét végére elterjedt az a pletyka rólam, hogy egy vámpír vagyok. Természetesen nem voltam az. Mivel nagyon is tudtam, hogy nem bízhatok meg a lányban még így nem is mondtam el neki semmi igazat rólam, amit például nem tudott még. 

Sosem röhögtünk még ilyen jól a barátaimmal a Mardekárosok asztalánál. Minden egyes percben különböző házakból jöttek oda kérdezgetni. Volt aki ijedten és volt aki magabiztosan jött oda hozzánk. 

Az egésznek az lett a vége, hogy már az is elterjedt, hogy egy vérfarkas az anyám és én örököltem a génjeit. Na igen anyám emlegetése rendszerint egy gátat szakítottak át bennem. Fájt az említése.

Sajnos nem sokat foglalkozhattunk a barátaimmal ezekkel a pletykákkal, mert közeledni kezdtek a csodálatos évvégi vizsgák. 

-Merlinem, hogy már most ilyen nehéz anyagot adtak nekünk elsősöknek.. -nyögött fel keservesen Pansy miközben a kezében tartott könyvet ledobta a kanapéra.

-Jaj, ne hisztiz már Pansy. Ez nem a világvége lesz. -túrt bele a barna hajába Blaise. -Csak egy egyszerű vizsga, amit megírsz és ennyi.

-És mi van, ha rosszul írom meg? -sopánkodott tovább Pansy.

-Akkor szeptemberben újra be leszel osztva egy házba.- válaszolt Draco úgyhogy fel sem nézett az előtte lévő könyvből.

Igen ennyi elég volt ahhoz, hogy Pansy se szó se beszéd nélkül erőszakosan kezébe vette a Varázslástan alapfokon könyvet és mind a két fúit erősen megütötte vele. Belőlem egy vissza fojtott kuncogás tört ki.

-Én. Nem. Fogok. Megbukni. -és minden egyes szó után kaptak egyet a buksijukra.

-Ehhez nincs semmi hozzáfűzni valód, Kate? -fordult felém Draco miközben a tarkóját masszírozta, hogy enyhítse a fájdalmát.

-Nincs. -feleltem kuncogva és megvontam a vállam.

-A legjobb barátodat ütötték fejbe vagy hatszor egy legalább ötszáz oldalas könyvel és neked annyi a hozzáfűzni valód, hogy nincs?! -háborodott fel a szőke fiú.

-Hé, nem csak téged engem is. -szólt közben Blaise.

-Most, hogy mondod talán van. -tetettem gondolkodást és a hatás kedvéért még a kezemet is az államra raktam. -Jó voltál Pansy! -kacsintottam Pansy felé, aki ennek hallatán kihúzta magát.

-Most komolyan az ő oldalára állsz? -hördültek fel szinte egyszerre.

-Nem állok senkinek az oldalára, csak megdicsértem Pansyt az ütések miatt. Mellesleg ezt rendezzétek le magatok között. -majd visszafordultam Mágia története című tankönyvemhez.

Pansy és a fiúk még úgy körülbelül tíz percig veszekedtek és miután megunták ők is neki álltak újra tanulni.

Már lassan készülődtünk, hogy lemenjünk vacsorázni amikor Blaise hirtelen megszólalt.

-Amúgy azt tudjátok, hogy holnap már kezdődnek a vizsgák? -fordult felénk kíváncsian.

-Hogy mi van? De hát csak hétfőn lesz az első. -értetlenkedett Pansy.

-Vasárnap van Pansy. -veregettem vállba a lányt.

-Na most ugye szívattok? -nézett körbe a hármasunkon és várta a választ majd mindhárman egyszerre vágtuk rá, hogy 'nem'.

Ezek után Pansy a nagyteremig lévő utat végig sopánkodta, hogy megbukik és ehhez hasonló dolgokat. Mire viszont leértünk nagyot sóhajtottunk, mert abbahagyta a hisztizést és neki állt vacsorázni.