Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]

1.5.- Halloween

A napok gyorsan teltek a Roxfortban. Már közeledtünk a Halloweenhez. Ez lesz a legelső roxforti ünnepem.

Heteken keresztül kerültem a turbános Mógus professzort. Sajnos ez nem mindig jött össze. Az elkerülése érdekében Draco, Pansy és Blaise segítettek. Nagy meglepetésemre Piton professzor is. Mindig, amikor észrevette, hogy közeledik felém elhoz a közeléből. A tanárúrtól megtudtuk, hogy még semmire nem jutott a feladatával, ami egy kicsit megnyugtatott. Kedves a házvezetőnktől -aki köztudottan egy igen érzéketlen alak-, hogy segít nekünk.

Egy este sétáltam a csendes folyosón, amikor éreztem, hogy átmegyek valamin vagy inkább valakin. Az érzéstől kirázott a hideg. Felpillantottam arra, akin „keresztülmentem".

-Szép estét, Véres Báró! -eresztettem felé egy mosolyt.

-Önnek is Ms..? -nézett bele a szemeimbe.

-Kate Riddle, de csak szólítson Katenek, ha lehet.

-Rendben, akkor Kate. Mi járatban erre fele ilyen későn? -nézett rám kérdőn.

-Csak kiszellőztettem a fejemet, tudja eléggé hosszú napom volt. -nevettem fel halkan.

-Tudja, szólnom kéne egy ügyeletes tanárnak, hogy az iskolában kóvályog éjnek éjjelén.

-Igen, sajnos tudom. De, ha megkérném ne szóljon senkinek. Nagyon kérem. -néztem rá bociszemekkel.

-És mégis miért tenném? -húzta fel a szemöldökét, ami most így nézve kicsit bizarrul néz ki.

-Na azt nem tudom, de ha most elengedi ezt a kis találkozásunkat, akkor nem járkálok többet a folyosókon egyedül, és este. És mondjuk lehetne néha Önnek egyszer-kétszer egy beszélgetőtársa?!

-Jól van menjen, de többet meg ne lássalak a folyosókon mászkálni. -azzal odébb állt és tovább lebegett.

Szép csendben visszaballagtam a Mardekár klubhelyiségbe, ami még nem állt üresen.

-Hát te meg hol voltál Kate? -állt fel a kanapéról Draco.

-Neked is szia! -integettem neki.

-Hol voltál? Téged kerestelek.. -jött oda hozzám és megforgatott, hogy megnézze nem-e lett valami bajom.

-Nyugi, csak sétálgattam egyet.

-Egyedül? Vagy valakivel? -nézett rám kérdőn és enyhe bosszúságból.

-Hát most, hogy mondod valakivel. -mosolyogtam el kajánul. Szeretem húzni az agyát.

-MÉGIS KIVEL? -kelt ki magából.

-Héé, még felkelted az egész házat. -nevetve boxoltam bele a vállába.

-Teressa Kate Riddle. Kivel voltál kint az éjjel közepén? -szorította össze az öklét.

Ajjaaj, csak akkor szokta használni a teljes nevem, ha éppen enyhén mérges rám. Lehet nem kéne jobban húznom az agyát, de annyira tetszik.

-Hát... hogy is mondjam. Egy irtó romantikus alakkal. Majd nemsokára találkozunk még ketten. -mondtam teljes nyugodtsággal és enyhe szarkazmussal.

-Nyögd már ki végre, könyörgöm. -van egy érzésem az évek során az agyára fogok még menni.

-Jó, de ne akadj ki kérlek. -sütöttem le a tekintettem a padlóra, hogy elrejtsem az előtörő nevetésem.

-Csak mond. -feszültek meg az izmai.

-A... Véres Báróval. -és kész itt röhögtem el magam.