Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]

2.7.- Baziliszkus és én

1979. december 4.

Ma végre találkozok Tapmanccsal és elmondom neki az örömhírt. Azt, hogy egy új élet növekszik bennem. Rettenetesen izgulok, hogy mit fog szólni erre, de van egy olyan érzésem nem nagyon fog örülni neki...

Délután fél ötkor hopponáltam Godric's Hollow-ba, James Potterékhez, mivel ide beszéltük meg a találkozót. Bekopogtam az ajtón és nem sokkal rá Lily Potter nyitotta ki.

-Szervusz Lily – köszöntöttem a vörös hajú barátnőmet, akivel már az iskola végezte óta nem beszéltem személyesen csak egy-két levelet váltottunk egymással.

-Szia Elvera – köszönt vissza Lily. – Tapmancs mondta, hogy érkezel. Ő még nem érkezett meg, de lassan itt lesz, addig is gyere be.

-Rendben, köszönöm szépen – mosolyogtam rá.

Nagyobbra nyitotta az ajtót és beengedett rajta. Bevezetettet a nappalijukba, ahol az egyik fotelben ott ült James Potter. Egy öleléssel üdvözöltük egymást. Azok a régi szép emlékek még a Roxfortból.

-Tapmancs mondta nekem, hogy beszélni szeretnél vele – szólt James.

-Igen, már régóta esedékes ez a beszélgetés – nevettem fel kicsit idegesen.

Mi lesz, ha teljesen ki fog akadni? Mi lesz, ha ott hagy és soha többet nem fogunk beszélni egymással?

-Remélem, hogy jó hírrel szolgálod – mosolyodott el Lily.

-Hát én annak szánom – mondtam.

Ezután még elbeszélgettünk hárman. Mindent kiveséztünk, amit csak lehet. Én szándékosan kihagytam a terhességemet, de néha azt éreztem, hogy Lily rájött miért is jöttem igazából.

Olyan háromnegyed ötkor megérkezett Tapmancs a kandallón keresztül. Amikor megláttam boldogan ugrottam fel a kanapéról és a nyakába ugrottam. Ő ugyanolyan szenvedéllyel ölelt vissza. Nagyon régen nem láttuk már egymást. Ez a viszont látás mindennél jobb volt.

-Annyira örülök, hogy látlak – mondtam neki miközben még mindig öleltem.

-Én is nagyon örülök, Deborah-m – suttogta bele a nyakamba.

Csak ő hív a második nevemen, és senki másnak nem is engedem meg, hogy Deborah-nak szólítson.

-Tudunk beszélni akkor négyszemközt? – kérdeztem meg tőle.

-Ha a ház tulajai engedik? – sandított a hátam mögött Jamesre.

-Csak nyugodtan – válaszolt helyette Lily. – Az emeleten a vendégszoba tökéletes lesz számotokra.

-Köszönjük szépen – mosolyogva biccentettem egyet.

Így hát felmentünk abba a szobába. Ahogy egyre közeledtünk annál jobban nőtt bennem az idegeskedés. Amint beértünk a szobába Tapmancs bezárta az ajtót és az ajkaimra tapadt. Természetesen viszonoztam, mert rettentően hiányzott már ez nekem. Mikor elváltunk egymástól megfogtam az arcát és a hangulatom meg az arckifejezésem komollyá változott.

-Muszáj lesz beszélnünk – mondtam.

-Mit szeretnél mondani – simított végig az arcomon.

-Üljünk le inkább – mutattam a szobában lévő ágyra.

Tapmancs bólintott egyet, és le is ültünk. Mély levegőt vettem és kiböktem amiért találkozni akartam vele.