3.11.- Minden is tökéletes

582 32 2
                                    

A következő napokban szinte lebegtem a boldogságtól. Sosem éreztem még ezelőtt ilyet. A szerelem csodálatos dolog. Elrepít olyan helyekre, hogy elképzelni se lehetne. Az ember csak repül, és repül. Sose tudja hol van a vége. Csak a rózsaszín köd van körülötte, és annak a személynek az arca, akit tiszta szívéből szeret.

Ugyanígy éreztem magam én is most. Draco mellett az emberek új oldalamat ismerték meg. Azt a Teressa Kate Riddle-t, akinek a mosolya mindig a füléig ér, aki állandóan jókedvű és semmi, de tényleg semmi nem szegheti a kedvét. Ez az énem nem ijesztett meg annyi embert, mint az előző. Aki folyamatosan szomorú volt, és minden emberre rászólt, aki egy kicsikét is felbaszta az agyát. Ez a Kate most eltűnt. Hála Draconak.

Jó, azt nem mondom, hogy a csillagvizsgálós este után félve feküdtem le aludni, mert azt hittem álmodom ezt az egészet, és mikor felkelek ugyanaz a rémálom fogad, ami ezelőtti hónapokban gyötört, de amikor lementem a klubhelyiségbe és Draco reggeli csókot adott nekem, tudtam, hogy nem álom volt az előző este.

Pansy és Astoria majd kiugrott a bőréből mikor elmeséltem nekik, hogy együtt vagyok végre Dracoval. Blaise is rettenetesen örült nekünk. Jól meg is veregette Draco hátát, amiért végre megjött az esze.

A kapcsolatunknak egyedül Draco exe, Astoria testvére, Daphne Greengrass nem örült. Annyire nem, hogy mindenkinek arról beszélt, hogy milyen jól csókol Draco és hogy milyen tökéletesen tökéletes volt az ő kényszerkapcsolatunk. Persze ezt Dracoval jó magasról leszarjuk, szépen fogalmazva. Még az ő féltékenysége se érdekelt minket.

Boldogok voltunk, és csak ez volt a lényeg.

- Túl tökéletesek vagytok együtt, Kate! – sóhajtott egy mélyet Pansy.

- Túlságosan is – értett egyet Astoria. – Sose lesz ilyen csodálatos kapcsolatom, mint nektek, ketten.

Az utóbbi időben hárman lógtunk együtt, mint lányok. Pansy és Astoria hamar egy hullámhosszon lettek. Igaz, Astoriának egy súlyos és nehéz döntést kellett hoznia az elmúlt pár napban. Hogy mi, a barátnői, vagy a nővére, Daphne mellett áll. De végül minket választott, mert túl sok sérelem érte a nővére oldaláról, és betelt nála a pohár.

- Jaj, lányok, fejezzétek már be! – szóltam rájuk. – Pansy, neked is ugyanúgy tökéletes a kapcsolatod Blaise-zel, mint nekünk. Astoria, neked is ilyen szuper barátod lesz majd, mint nekünk. Szóval fejezzétek már be.

Pansy és Astoria felnevettek, amiért jól oldalba könyököltem őket. A Pansyvel közös szobánkban voltunk. Egy csajos délután, a fiúk nélkül. Míg a fiúk lent vannak Roxmortsban, addig mi kihasználjuk a nélkülük lévő kis időt.

Kopogtak az ajtón, az az megérkezett a kis csapatunk negyedik, és egyben utolsó tagja is. Felpattantam a helyemről, hogy ajtót nyissak. Egy barna, kócos hajú lány állt az ajtó előtt a vörös macskájával a kezében.

- Már vártunk téged, Hermione – köszöntöttem. Szélesre tártam az ajtót, hogy beengedjem. – Sikerült feltűnés mentesen bejutnod?

- Igen – válaszolta. – Senkinek sem tűnt fel, hogy bejöttem.

Hermione Granger is nem rég csatlakozott a társaságunkhoz. Igaz, Astoriával, mi már előbb is jóban voltunk a lánnyal. Pansy csak később lett jóba vele. Az elején voltak közöttük nézeteltérések, de ezt betudtuk a házak közötti ellentétnek. Hermione úgy csatlakozott hozzánk, hogy kicsit összekapott a fiúkkal, Harryvel és Ronnal, valami eszméletlen hülyeség miatt, amit nem sikerült megértenem. És hát itt kötött ki mellettünk a griffendéles lány.

Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]Where stories live. Discover now