Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]

1.8.- Büntetés

A téliszünettöbbi része eseménymentesen telt el. Olyan gyorsan telt el, hogy már arraeszméltem fel, hogy a vonaton ülünk visszafele a Roxfortba. Narcissától megint nehezen tudtunk elköszönni, de teljesen megértem, hogy aggódik értünk.

Hatan ültünk bent egy üres kabinban. Míg a többiek nagyban beszélték meg a karácsonyi élményeiket én kifele néztem az ablakon és a gondolataimban merültem. Most szépen visszamegyek az iskolába és újra szembenézhetek az apámmal. Lehet szólnom kéne Dumbledore professzornak erről és akkor ő meg tudná állítani ezt az egész banzájt. Félek attól is, hogy legközelebb amikor hármasban leszünk akkor apám megöl, mert nem teljesítettem a kérését. Mondjuk nem hinném, hogy a saját lányát képes lenne kinyiffantani. Vagy mégis?

A gondolataimból egy meleg kéz a vállamon zökkentett ki. 

-Minden rendben van Kate? -fordított maga felé a kéz tulajdonosa. Amikor belenéztem a szürkés szemeibe elfogott egy furcsa melegség. El tudok veszni abban a rejtélyes szemeiben. Olyan titokzatos, amit nem mindenki tud megfejteni. Viszont én már régen megfejtettem a szemei jelentését. Most éppen aggódást és törődést látok benne.

-Persze minden rendben van csak gondolkoztam. Miért mi lenne, Draco? -küldtem felé egy igen erőltetett mosolyt.

-Biztosan csak gondolkoztál? -fogta meg a kezeimet, ami éppen a combomon pihent.- Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.

-Biztosan és amúgy is neked mondanám el elsőnek a problémáim, plusz tudod, hogy veled mindig őszinte vagyok. -nevettem fel, ami most nem erőltetett volt.

-Rendben akkor megnyugodtam. -mosolyodott el és újra elvesztünk egymás szemeiben.

Nem tudom, hogy meddig néztük egymást, de drága barátosném megzavart minket..

-..., ugye Kate? -fordult felém Pansy felhúzott szemöldökkel.

-Tessék, mit mondtál? -néztem rá értetlenül.

-Ha talán nem szemeznél Dracoval olyan feltűnően akkor hallottad volna amit mondtam. -nevetett fel én pedig éreztem, hogy olyan vörös leszek, mint Weasley haja, ha nem jobban. Szívesen elsüllyedtem volna csak, hogy ne legyek itt. -Amúgy azt beszéltük, hogy ki milyen jól kviddicsezik és nem hiszik el, hogy én is jól tudok. Ezért fordultam hozzád, mert te tudod, hogy igenis jól tudok. 

-Persze.. vagyis igen, te is jól tudsz játszani. -bólogattam hevesen, hogy elrejtsem a zavaromat.

-Na látjátok én meg mondtam. -húzta ki magát a lány.

-Azért ennyire ne szállj el magadtól. Majd nyáron akkor megnézzük hogyan is teljesítesz a seprűn. -mondta neki Blaise.

-Rendben akkor nyáron egy kviddics meccs. Te leszel Dracoval, én pedig Kate-tel. Megfelel? -húzta fel a szemöldökét és a kezét a csípőjére tette. 

-Tökéletes. -nevetett fel Blaise és visszadőlt a vonat ülésére.

-Esküszöm úgy veszekedtek, mint egy házaspár. -mondta nekik Crack. 

Erre a kijelentésre a kupéban lévők majdnem mindegyike hangos nevetésbe kezdett. A kivételek pedig nem mások, mint az említett 'házaspárunk'. Pansy, mint én az előbb olyan vörös lett, míg Blaise csak zavarodottan nézett minket. Hol az egyikünket nézte, hol a másikunkat.

Ez után a roppant vicces esemény után folytattuk a beszélgetést, amibe most már én is beszálltam. Rádőltem Draco vállára és onnan figyeltem, hogy milyen jó barátaim is vannak nekem. Egyszerűen imádom őket.

***