3.3.- Hippogriff támadás

639 31 6
                                    

Másnap reggel ugyanolyan szar kedvvel mentem le a nagyterembe reggelizni, mint tegnap este ahogyan eljöttem onnan. Pansyvel leültünk a mardekárosok asztalához és néma csendben raktunk magunknak a tányérunkba egy nagy adag rántottát. Hangtalanul elkezdtük enni, majd nemsokára Blaise és Draco is csatlakozott hozzánk. De most nem az történt, mint eddig, hogy elkezdünk minden hülyeségről beszélgetni és fuldokolunk a nevetéstől, hanem szótlanul néztük az előttünk lévő tányért.

Úgy körülbelül öt perc múlva Daphne Greengrass vágódott le Draco mellé. Egy csókkal az arcára üdvözölte a fiút, és minden unalmas dologról kezdett el beszélni. Mint például, hogy a testvére, Astoria elvette tőle a kedvenc púderjét és emiatt nem tudta használni vagy arról, hogy a kedvenc fehér ingje koszos lett így nem tudta azt felvenni ma.

Az ingerküszöböm már a végét járta ezért ingerülten rácsaptam az asztalra, amire minden szem ránk szegeződött.

-Fogjad már be – kiabáltam az arcába. – Senkit sem érdekel az, hogy mi történt az ingeddel és az sem, hogy mikor voltál wc-n. Eddig is tudtam, hogy kurvára idegesítő vagy, de nem gondoltam, hogy ennyire. Ha itt akarsz maradni a társaságunkban reggelizni Draco miatt, akkor fogjad be azt az ólajtóan kurva nagy szádat!

Grenngrass annyira meglepődött, hogy nem tudott megmukkanni, így inkább csendben leszegte a fejét és a reggelijére koncentrált. A mardekáros diákok elismerően füttyentettek egyet, és mintha Draco is elismerően nézett volna rám.

-Srácok – szólalt meg végül Blaise –, itt vannak az órarendjeink.

Elvette egy felsőbb évestől mindegyikünk órarendjét, és átnyújtotta nekünk. Átnéztem gyorsan az órarendet majd letettem az asztalra.

-Juj, de jó! – lelkendezett Pansy. – Már ma lesznek óráink az új tantárgyainkból!

-És ennek miért kéne örülni? – Blaise kérdőn, enyhe undorral nézett a lányra. – Ez azt jelenti, hogy több óránk is lesz...

-De legalább együtt leszünk mindegyiken – állapítottam meg. – És ma délután lesz egy legendás lények gondozása óránk, ami szerintem tök izgi lesz.

-Ja a griffendélesekkel – tette hozzá fintorogva Greengrass. – Annyira egy elviselhetetlen egy társaság egytől-egyig mindegyik...

Pansy és Blaise ijedten kapták rám a tekintetüket. Ők ketten tudták, hogy van egy griffendéles barátom, és most várták az újabb dühkitörésemet. Egy mély levegőt vettem és próbáltam nem azon gondolkodni, hogy hogyan nyiffantom ki Daphne Greengrasst.

A nagyterem lassan kiürült, jelezve, hogy ideje elindulnunk az első órára. Szerencsére a liba Greengrass már előbb elment, mert neki az első órája számmisztika és ezért elment előbb. Draco az órarendjére pillantott.

-Jó lesz, ha siettünk. A jóslásterem fent van az Északi Toronyba. Legalább tíz perc, amíg odaérünk...

-Annyira azért nem olyan hosszú, ha tudod merre kell menni – felálltunk az asztaltól és elindultunk az első óránkra.

Hamar odaértünk az Északi Toronyhoz. Szerencsére már egyszer sétáltam erre, így pontosan tudtam, hogy merre kell mennem. Egy szűk csigalépcsőn zihálva felkaptattunk. A lépcső egy szűk pihenőben ért véget, ahol már ott volt egy-két évfolyamtársunk. Erről a vezetőről nem vezetett tovább se lépcső, se folyosó, se ajtó. Pansy oldalba bökött, és felfelé mutatott. A mennyezeten egy réz névtáblával ellátott, kerek csapóajtó helyezkedett el.

-Sybill Trelawney jóslástantanár – olvasta fel mellettem Blaise hangosan. – Szerintetek hogyan fogunk felmászni oda?

A kérdésre csak egy kicsivel később kaptunk választ, amikor már mindenki ott volt, aki erre az órára jelentkezett. A csapóajtó kinyílt, és egy ezüstszínű létra ereszkedett le a lábaink elé. Az évfolyam elcsendesedett.

Változnak az idők [Draco Malfoy ff.♡]Where stories live. Discover now