[befejezett]
Vajon lehet valakit szeretni, ha még sosem láttad az arcát?
Theo két éve követte el azt a végzetes lépést, hogy véletlenszerű csapatot választott a kedvenc videójátékában, és ezzel örökre összecsatolta a nevét Augustéval. Háromszáz vide...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután August újra elindította a videót, érezte, ahogy megnyugszik. Hálás volt Theonak, hogy segített neki, miközben ment hazafelé az utcán és foglalkozott vele mindazok ellenére, hogy ő először lerázta. August nem volt biztos abban, hogy még mindig streamelne Theo nélkül. Ő volt az, aki motiválta mindennap, hogy megéri tovább ezt csinálni és hogy nem kell abbahagynia azért, mert nincs kedve hozzá aznap.
Theo volt a legjobb dolog ami történhetett vele, és sose fogja elfelejteni a vele együtt eltöltött órákat. Nem volt szükség közös találkozókhoz ahhoz, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, mint bárki más.
- Na, és mióta streamelsz? - szólalt meg Theo a videóban.
- Körülbelül egy éve kezdtem, azt hiszem - felelte August bizonytalanul.
A jelenbeli August kíváncsian nézett fel, hogy lássa, hol tartanak éppen a játékban. A szobájában lévő nagy melegtől elálmosodott, a korai augusztus melegebb volt Washingtonban, mint hitte. Épp ő és Theo kapcsolatot fejlesztettek a nagy befejezés előtt. A majdnem egy órás vágott videóból már csak az utolsó fél óra maradt.
- Egy ideje már gondolkodtam azon, hogy elkezdek játszani a SUB-bal, viszont sokáig nem tudtam rávenni magam - törte meg újra a csendet Theo. - Sokféle videójátékkal játszottam régebben, de egyik se tudott annyira lekötni, mint a Subsequent.
- A Subsequent elég sok oldalú játék, sokféle érdeklődésű ember megtalálhatja benne azt, amit szeret. Engem az fogott meg, hogy szükséges gondolkozni játék közben, és nem csak lövöldözni összevissza - fejtette ki August a véleményét, mire Theo csak hümmögött egyet. - Ahhoz képest, hogy nem rég kezdted el, egész profi vagy gyógyítóként.
- Nincs akkora felelősség rajtam, úgyhogy nem érzem azt, hogy meg kéne váltsam a világot - válaszolta Theo. - Képtelen lennék bérgyilkos vagy építész kasztot választani, túl sok múlna rajtam.
- Ez logikusan hangzik - vágta rá August. - Én azért játszom építészként, mert igazi agy kell hozzá, de közben mégsem kell főszereplőnek lennem az egészben.
Így visszagondolva ők ketten egész hamar megtalálták a közös hangot. Az egész kört végig beszélgették, és jól szórakoztak. Beszéltek a játékról, magukról és úgy általánosságban mindenről, ami szóba jött. Akkor még csodálkozott August azon, hogy mit látott meg bennük a chat, ma pedig mindent megértett. Most, hogy már két év a hátuk mögött volt, August jobban tudta, milyen is egy jó barátság és mik a jelei egynek.
- Izgulok, még sosem nyertem a játékban.
- Még sosem? - lepődött meg August Theo szavain. - Akkor nyírjuk ki Harrisont, nyerjük meg neked ezt.
August építészként a lakásukban maradt, ahonnan mini game-ket teljesítve tudta segíteni a csapatot. A térképen igyekezett a bérgyilkos és a gyógyító útját egyszerűbbé tenni, hogy ne menjen velük szembe egy testőr se.
