[befejezett]
Vajon lehet valakit szeretni, ha még sosem láttad az arcát?
Theo két éve követte el azt a végzetes lépést, hogy véletlenszerű csapatot választott a kedvenc videójátékában, és ezzel örökre összecsatolta a nevét Augustéval. Háromszáz vide...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Amikor azt mondtam, hogy minél hamarabb látni akarlak, nem ennyire koránra gondoltam – jelentette ki Simon nevetve. August az eseményekre hivatkozva hívta oda magához a legjobb barátját. Úgy érezte, hogy meg kell valakivel beszélnie ezt a helyzetet, mielőtt felrobbanna a feje a sok érzelemtől. – Legközelebb azért te is jöhetnél hozzám, azért ez a kocsiút nem semmi.
– Persze, szívesen – biccentett August. – Üljünk le a nappaliba, szeretnék valamiről beszélni veled.
Simon csak biccentett egyet és lepakolta a cuccait az előszobában, majd követte Augustot. A szoba nem sokat változott azóta, hogy Simon elment. A szoba közepén található kávé asztalon még mindig ott volt a könyvhegy, ahol August az elolvasott könyveit tartotta, könyvespolc híján. A klasszikusok mellett néhány verses kötet is megbújt, a fiú kedvenc verseivel.
– Legközelebb amikor jövök, akkor venni fogok egy szekrényt útközben, ez nem állapot – röhögött fel Simon. – Olvasod is ezeket a könyveket vagy csak ott porosodnak?
– Fehér szekrény kérek, köszönöm – vágta rá August. – Egyébként igen, elég gyakran olvasom őket. Reggeli kávé közben jobban esik könyveket forgatni, mint a CratC-t bújni.
– Elég unalmas lehet az, hogy fellépsz az oldalra és minden poszt a T&AAS-ról szól – elmélkedett Simon. August csak kínos mosolyra húzta a száját. Ő élvezte a Taas fanartokat, teóriákat. – Mármint, én nem bírnék így élni. Beleőrülnék.
Oh, nekem mondod, gondolta magában August.
August leült Simon mellé a kanapéra és egy nagyot sóhajtott. Fogalma se volt arról, hogy ez egy jó ötlet-e. Vagy, hogy hogyan kéne közölni ezt az egészet Simonnal. Tudta, hogy megértő lesz és támogatni fogja a legjobb barátja, viszont félt. Félt, hogy nem úgy fog reagálni rá, mint ahogy ő elképzelte. Végülis, amikor Theo csinált hasonlót, Lilo megcsókolta.
– Ez egyébként elég ijesztő – szólalt meg Simon August mellől. A szőke fiú Simon felé fordult. Olyan közel ült a másikhoz, hogy megtudta volna számolni a szeplőit.
– Mire gondolsz?
– Ide hívtál, hogy beszélgessünk. Mikor legutoljára itt voltam a karjaimban bőgtél, ami persze teljesen természetes, de tőled egyáltalán nem megszokott. Szerintem most jogosan félek, hogy le fogsz sokkolni valamivel – magyarázta Simon. – Megöltél valakit? Kiraboltál egy bankot? Vagy te nem is August vagy, hanem egy titkos ügynök a jövőből?
– Mhm. A lézerszemeimről nem is beszélve – nevetett fel August. – Figyelj, ez nagyon fontos. De tényleg. És ami a legfontosabb, ez egy titok, nem mondhatod el senkinek se, nem említheted streamben és még Bradnek se írhatod le CratC-n.
– Most ezt úgy mondod nekem, mintha csináltam volna valaha ilyet. Mindig titokban tartom a dolgokat amiket mondasz. Nem úgy, mint Theo, aki rögtön megmutatta mindenkinek a klippet – rázta a fejét Simon. – Ezért is mondom azt, hogy én vagyok a legjobb barátod és nem ő. Tiszteletben tartom a titkos dolgokat, amiket megosztasz velem.
