[befejezett]
Vajon lehet valakit szeretni, ha még sosem láttad az arcát?
Theo két éve követte el azt a végzetes lépést, hogy véletlenszerű csapatot választott a kedvenc videójátékában, és ezzel örökre összecsatolta a nevét Augustéval. Háromszáz vide...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy másodperccel azután, hogy lerakta a hívást, Theo keze megcsúszott a kormányon, és kis híján múlt, hogy nem a bozótban kötött ki az egész autójával együtt. A szíve kihagyott egy ütemet, az egész teste megfeszült, és csak akkor ernyedtek el az izmai újra, amikor az autó szó szerint visszatért a rendes kerékvágásba.
Azonnal Augustra terelődtek a gondolatai. Mégis miért hagyta cserben egy ilyen fontos beszélgetés közben a telefonja? Theo legszívesebben kihajította volna a készüléket az ablakon, hogy aztán elnyelhesse a kanadai vihar, de tudta, hogy sosem tenné ezt. A telefonja különös érték volt számára, mióta August... volt. Persze, leggyakrabban számítógépen keresztül beszéltek, ha játszottak, de ha Theo telefonja a keze ügyében volt, az August jelenlétét is jelentette egyben a számára. Étkezés közben jó étvágyat üzenetek, véletlenszerű kérdések valamikor hajnali háromban, hogy milyen lenne kacsának lenni, meg hogy mi Theo kedvenc tizenkilencedik századi művészeti irányzata, mintha ez élet-halál kérdése lenne, csupa nagybetűvel. Ha Theonak vagy Augustnak nem volt telefonja, ami eddig a közös történelmük során sosem fordult elő, az a kapcsolatuk átmeneti felfüggesztését jelentette. És ebben a hipotetikus szituációban Theon August elvonási tünetek jelentkeztek.
A helyzet még rosszabb volt, tekintve, hogy August éppen valami fontosat akart neki elmondani, és Theo béna telefonja lemerült, és Theo azzal vesztegette az utolsó százalékokat, hogy idióta szeretsz-nem szeretsz játékot játszott.
- Kibaszott életbe! - kiáltott fel hirtelen. Az autó motorháztetején kopogó esőcseppek és a gép zúgása elnyelték a hangját.
Milyen jó lenne, ha August most itt ülne mellette. Ha nem több száz kilométerre lenne, bezárva egy áramtól függő kis dobozba, hanem hús-vér emberként Theo oldalán. Ahol a helye van. Itt ülhetne az anyósülésen, valószínűleg azzal szórakozna, hogy mennyire tudja hátradönteni az ülést és közben Theo vezetését kritizálná, belekötne mindenbe. És talán meg is érintené Theot, a karját, hogyha fel szeretné hívni magára a figyelmét, és Theo álmaiban talán lenne engedélye rá, hogy a combjára csúsztassa a kezét, és aztán kajánul vigyorogjon azon, hogy Theo még több hibát követ el, amiket ki tud hangsúlyozni. Lehet, hogy együtt utaznak haza egy közös otthonba, ahol majd együtt alszanak bele a Chirhiroba a kanapén, és lehetne zöld pokrócuk, meg egy macskájuk, és August mindig ott lenne, és ha Theo nem hinné el, hogy létezik, egyszerűen kinyújtaná a kezét, és megérintené, és kitapintana egy fiút, egy igazi fiút, aki nem csak zöld szem és szőke haj, hanem annál sokkal-sokkal több.
Ez mind lehetetlen. Ha Theo kinyújtja a kezét, ablaküveget tud maximum érinteni, vagy fülledt levegőt. August messze van, August egy távoli, elérhetetlen, halvány alak, kivehetetlen arccal, mert nincs neki se arca, se teste, se neve. Theo egyedül van és esik az eső és August messze van.
Íme a most már nem igazán hipotetikus tünetek első jele.
-
A háromnegyed óra nagyon lassan telt el zene és August nélkül. Theo kezdte azt érezni, hogy beleőrül az esőbe és a vezetésbe, és leginkább az August elvonásba, de szerencsére korábban hazaért, minthogy ez bekövetkezett volna. Valószínűleg túl sokat káromkodott és túl sokat gondolkozott azon, hogy mit akarhatott neki elmondani neki August. Ötlete sem volt róla, és megölte belülről a kíváncsiság. Rettegett tőle, hogy még egy barátsága kerül veszélybe, mert igenis veszélyesen hangzott az, ahogy August belekezdett a mondanivalójába. Mi van, ha August rájött, hogy Theo furcsán rajong érte, mi több, bálványozza, és most őrültnek tartja, vagy valami ilyesmi? Mi van, ha távolságot akar tartani tőle azért, ami Lilóval történt?
