[befejezett]
Vajon lehet valakit szeretni, ha még sosem láttad az arcát?
Theo két éve követte el azt a végzetes lépést, hogy véletlenszerű csapatot választott a kedvenc videójátékában, és ezzel örökre összecsatolta a nevét Augustéval. Háromszáz vide...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Theo igazán tudhatta volna előre, hogy valami ilyesmi lesz a végkimenetel. Igazán felkészülhetett volna jobban, és akkor normálisan le tudta volna zárni a streamet. Ezek mellett talán nem kellett volna eltűnnie a CratC-ről a következő néhány órában. Nem tudta, hogyan készülhetett volna fel jobban annál, mint amennyire eleve felkészült, de valahogy úgy érezte, egy kicsit kevesebb katasztrófát is csinálhatott volna az átkozott fanfictionolvasó streamből.
Egyszerűen túl sok volt nekem, magyarázta magának. Mindenki le lenne sokkolva, ha rájönne, hogy az egész internet a nyálát csorgatva ír romantikus történeteket róla és a legjobb barátjáról. Normális reakció, ha elvörösödve pislogott a kamerába és nem volt hajlandó felolvasni a legkínosabb részeket. Teljesen normális. Hiszen az egész Theo életének legkínosabb tapasztalatai közé tartozott, ebben száz százalékig biztos lehetett.
Theo egyik része elátkozta magát. Mégis mi a fene vezetett addig, hogy ő itt kössön ki? Mégis mit követett el, hogy a karma ezzel bünteti most? Halvány lila gőze sem volt. És most először életében azt kívánta, bárcsak sosem találkozott volna Augusttal, bárcsak sosem játszott volna Subsequentet, és akkor most nem lenne ilyen helyzetben.
A másik része azonnal felhorkant, amikor August az eszébe jutott.
– Már nem vagy gyerek, Theo – motyogta magának a csendben. – Igazán kinőhetnéd azt, hogy másokat okolsz mindenért. Ez teljes egészében a te hibád, és nem Augusté.
Theo nagyon örült, hogy nem találkozott a stream óta a nővérével. Ilyenkor már nem szokott otthon lenni, és Theo egyedül lehetett a gondolataival.
Miután órákkal ezelőtt kikapcsolta a streamet, elhatározta, hogy a saját mentális egészsége érdekében elkerüli a közösségi médiát, és azonnal kijelentkezett a telefonján a CratC fiókjából, hogy még értesítéseket se kaphasson. Pontosan tudta, hogy az internet fel fog robbanni a stream után, és nem volt kedve a saját elpirulását bizonygató posztokat olvasgatni. A legkevésbé sem.
Legszívesebben azonnal elköltözött volna Mexikóba egy új név alatt, de sajnos az internet elől ott sem menekülne. Lehetne remete. Élhetne a sivatagban, egy karavánnal. Vagy a déli sarkon. Ott vannak pingvinek.
Hangosan felnyögött, és a hátára fordult. A plafonon vándoroltak az utcai árnyékok, a nap már magasan járt odakint. Minimum dél lehetett, ha nem később. Remek, megint teljesen kikészítette a biológiai életritmusát. Még egy dolog, amivel nem akart foglalkozni.
Rutinszerűen a telefonja után kapott, feloldotta a képernyőzárat, és megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor látta, hogy egyetlen üzenetet sem kapott senkitől. Legalább nem kell magyarázkodnia. Theo örült, hogy van még egy kis ideje, mielőtt vissza kell térnie a problémáihoz.
Ha teljesen normális a reakciója, akkor Augusténak is ilyennek kellett lennie. Megnyitotta az Augusttal való beszélgetését, és bepötyögött neki egy gyors üzenetet.
