[befejezett]
Vajon lehet valakit szeretni, ha még sosem láttad az arcát?
Theo két éve követte el azt a végzetes lépést, hogy véletlenszerű csapatot választott a kedvenc videójátékában, és ezzel örökre összecsatolta a nevét Augustéval. Háromszáz vide...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Theo harmadszorra hívta Augustot, és a fiú telefonja harmadszorra is kicsöngött és hangpostára kapcsolt. Theot idegességében a lábai vitték, először fel-alá járkált az öltözőben, aztán elindult a hátsó kijárat felé. Magányra és levegőre volt szüksége.
Az ujjai is maguktól működtek, zongoráztak a telefonja billentyűzetén. Theo úgy érezte, muszáj beszélnie Augusttal, el kell neki mondania mindent, mindent az ég világon.
"august! azonnal beszélnünk kell. figyelj, annyi minden van, amiről beszélnünk kell. itt vagyok ezen a találkozó szarságon, ami túl jó, és tudod hogy lehetne jobb? ha te is itt lennél. egész nap csak arra gondoltam, hogy milyen lenne ez veled. annyira igyekeztem, hogy nélküled élvezzem az életet, mert mindenki azt mondja, hogy túlságosan rád vagyok tapadva, de tudod mit? feladom. én veled akarom élvezni a dolgokat. vagy nem tudom. nem tudsz hirtelen megjelenni a semmiből? de már azzal is megelégednék, ha felvennéd a telefont. nekem minden jó, addig, amíg együtt vagyunk. lehetsz washingtonban, én lehetek torontóban, párizsban, new yorkban, akár mexikóban vagy sanghajban, vagy mit tudom én hol, csak..."
Theo megállt a kijárat előtt, és kitörölte az egész üzenetet. Az egésznek semmi értelme, Augustnak fogalma sem lesz róla, hogy mit akar mondani, és megint csak félreértések lesznek, amikből Theonak már így is sok volt. Egyszerűen és egyértelműen kell fogalmaznia.
"august, asszem szerelmes vagyok beléd."
Theo az ajkába harapott, és az üzenet után villogó kurzort és a küldés gombot bámulta. A lábai is megálltak, és érezte, ahogy az esti hűvös levegő végigsöpör a testén.
Valaki köhintett, és Theo riadtan kapta fel a fejét, mintha attól félt volna, hogy fény derül az el nem küldött üzenete tartalmára. A szürkületben egy piros-fehér csíkos pulcsis alak bontakozott ki előtte, és Theo szívében megállt az ütő.
– Helló, Teddy!
A hang fájdalmasan ismerős volt, és Theo egy pillanat alatt tudta, honnan. Az egész teste mozdulatlanná dermedt, és akárhogy is akart megszólalni, nem jött ki egy hang sem a torkán.
Az alak – August – bizonytalanul álldogált körülbelül két méterre Theotól, a kezében egy szatyorral, és lehajtott fejjel piszkálta a szatyra fülét. Theo csak a világos haját látta belőle, ami kócos fürtökben állt szerteszét a fiú fején.
Ahogy a hangot, Theo ezeket a fürtöket is ismerte már. Egy ember volt az, egy hús-vér alak. August. Dante. Theo Augustja. Ha Theo tudott volna mozogni, megcsípte volna az alkarját, hogy megbizonyosodjon róla, ez egy álom vagy a valóság.
– Theo? – szólalt meg megint August. Theo annyiszor hallotta a nevét a szájából, de sosem így. Sosem ilyen reménnyel és szorongással tele. Még akkor sem, amikor August szinte sírva felhívta a végzős bálja után, amikor csókolózott valami Lucy nevű lánnyal.
