[befejezett]
Vajon lehet valakit szeretni, ha még sosem láttad az arcát?
Theo két éve követte el azt a végzetes lépést, hogy véletlenszerű csapatot választott a kedvenc videójátékában, és ezzel örökre összecsatolta a nevét Augustéval. Háromszáz vide...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Augustnak végig gyomorgörcse volt a találkozó miatt, mert nem kis lépésre szánta el magát. Felfedni az arcát több ezer ember előtt, mikor évekig titkolta a kilétét? Ehhez még neki is össze kellett gyűjtse a bátorságát, hiába, hogy mindenkitől csak támogatást kapott volna. A találkozó napján próbált minél tovább aludni, hátha lemarad az esemény nagy részéről, de az izgatottsága már délelőtt kikeltette az ágyból. A déli órákbeli felkelése ellenére, mégis mire fellépett az internetre, már az egész CratC-t elárasztották a képek, a hashtagek és videók. Ahogy pörgette az oldalt, folyton Theo arca került a szeme elé. Ez erősítette meg a döntését, hogy igenis, muszáj volán mögé ülnie. Ha jól számolta, négy órán belül oda is érhet New Yorkba, a találkozó helyszínére.
Alig várta, hogy végre New Yorkba érhessen és megölelhesse az ő Teddyjét. Nem tudta elhinni azt, hogy mire vállalkozik. Nem igazán volt még szüksége arra, hogy egyhuzamban négy órát vezessen, de Theo miatt ezt bármikor megtenné.
August a CratC posztok görgetése közben elfogyasztotta a reggelijét, felöltözött és ezzel felvette a Theo pulcsiját. A tükörbe utoljára belenézve megigazította a haját és ekkorra realizálta azt, hogy tényleg megteszi. Két év titkolózás után megmutatja magát a nagyvilágnak. Egy nagy sóhajtást követően kiment az ajtón, bezárta a házát és megközelítette az autóját. Még mielőtt meggondolhatta volna magát, elindult. Már nem volt visszaút, elfordította a slusszkulcsot és elkezdte a négy órás utazását.
Az autóban fülledt meleg volt, a verejték August homlokán egyre inkább csak gyűlt és hiába állt percenként egyre kevesebb kilométer előtte, nagyon messzinek érezte a célját. Az órájára tekintve látta, hogy az óra delet ütött, vagyis már húsz perce úton volt.
August az első fél órában azon agyalt, hogy hogyan kellene megszólítania Theot. Az első találkozásuk egy olyan pillanat, amit már mindketten nagyon izgatottan vártak és a tény, hogy Theo nem tud August érkezéséről, még inkább felcsigázta a fiút. August lelki szemei előtt látta, hogyan fog lezajlani a találkozás: első lépésként August elbújik a tömegben, azt remélve, hogy senki sem fogja felismerni. Az első szegmens már magában elég veszélyesnek tűnt, de August fejben felkészítette magát minden lehetséges kimenetelre. A második lépés ennél sokkal egyszerűbb és kiszámíthatóbb: August terve szerint felkeresi majd Theot a programjai után és annyit mond, hogy "Helló, Teddy!". August úgy vélte, ez a legjobb dolog amivel meglepheti a legjobb barátját. Egyértelmű lesz az, hogy ki szól hozzá és Theo rá fog nézni és meg fogja ölelni, annyira szorosan, hogy August levegőt sem fog majd kapni.
A terv tökéletesnek tűnt, most már csak az kellett, hogy senki se borítsa el az egészet, mert annak káosz lenne a vége. Óriási káosz.
August a rádióban szóló zenék között válogatott, amikor megszólalt a csengőhangja. Egy egyszerű mozdulattal felvette a hívást, majd kihangosította.
– August! Annyira sajnálom, hogy nem vagy itt – hallotta meg Simon hangját a vonal másik oldalán August. – Az előbb ebédeltem a nagy sztárral, Karolina Coulsonnal! Érted, Karolina Coulsonnal! Mennyire menő már ez!
