[befejezett]
Vajon lehet valakit szeretni, ha még sosem láttad az arcát?
Theo két éve követte el azt a végzetes lépést, hogy véletlenszerű csapatot választott a kedvenc videójátékában, és ezzel örökre összecsatolta a nevét Augustéval. Háromszáz vide...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Theo először azért nem írt August szülinapjára, mert bízott benne, hogy a fiú még alszik, és korán kellett kimennie a reptérre. Aztán azért, mert a repülőn nem volt térerő, természetesen. Aztán azért, mert Liloval volt, és ilyenkor nem illik másokkal beszélgetni, ráadásul először találkoztak, és ennek igazán az ő pillanatuknak kellett lennie. Aztán meg este nagyon fáradt volt, és elfelejtette. Vagyis ezt mondta magának, miközben augusztus tizenharmadikán Lilo villámtúrát tartott neki a Szajna partján. Louvre, Tour Eiffel, Cathédrale Notre-Dame, Arc de Triomphe. Lilo már vagy nyolc képet készített Theoról mindenféle csodálatos háttérrel, és Theo igazán élvezte, de tényleg, mert Lilo olyan lelkes volt. Nagyon jól esett végre a lány társaságában lennie, kihúzta őt az elmúlt napok magábaforduló éjszakáiból, és most Párizs fényes, nyári, túristákkal teli utcáin találta magát.
De most már egy óra volt, ami azt jelentette, hogy August már biztosan felébredt, ráadásul már el is telt a szülinap és Theo igazán írhatna neki egy boldog szülinapot üzenetet. Végülis a legjobb barátja, vagy mi. A barátságuk még azt az egymillió fanfictiont is kibírta, amivel a nettel tele van. És igen, aki csak a legjobb barátja. Theo csak így gondolhat rá. És el kell felejtenie minden mást.
De Theo mégsem tudta rávenni magát, hogy üzenetet írjon. Lilo és ő egy jó drága étteremben ebédeltek, Theo kagylót evett és francia palacsintát, és Lilo ragaszkodott hozzá, hogy pezsgőzzenek is. Theo igazán nem volt abban a hangulatban, hogy szórakozzon, de a legkevésbé sem akarta elrontani Lilo kedvét.
– Arra gondoltam, hogy kereshetnénk egy nyugisabb környéket, mondjuk egy parkot, és sétálás közben streamelhetnénk – mondta csillogó szemmel Lilo, miközben áthajolt az asztalon Theo felé. – Már az egész CratC tele van a cuki pofiddal meg Párizzsal.
– Jól hangzik – felelte Theo, mert tényleg jól hangzott. A stream egy jó módszer volt arra, hogy elterelje a figyelmét. – De előtte át kell adnom neked egy ajándékot.
Lilo arcára óriási vigyor költözött.
– Ajándékot hoztál nekem? Amerikai szuvenírt? Ugyan, Teddy, igazán nem kellett volna.
– Dehogynem – mondta Theo, és amíg visszaautóztak Lilo apró belvárosi lakásába, egyáltalán nem nézte meg a telefonját.
Lilo izgatottan pattogott, amíg Theo előbányászta a bőröndje aljára rejtett nejlonzacskót.
– Nem nagy dolog, nem kell ennyire felpörögnöd – jegyezte meg zavartan Theo. Aztán végre a kezébe akadt a csomag, Lilo tekintetét kerülve gyorsan átadta neki az ajándékot. – Viszont a közös streamhez nélkülözhetetlen.
– Jézus, egy Theo-pulcsi! Van saját Theo-pulcsim! – kiáltott Lilo. Theo elmosolyodott. Lilo azonnal áthúzta a fején a pulcsit, amiről még lógott a címke. – Életemben nem gondoltam volna, hogy ez a pillanat is eljön. És lesz saját Theo-pulcsim.
