A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

09

Jia pov

Másnap dél körül kelhettem fel. Álmosan batyogtam ki a konyhába. Laptopomon kapcsoltam zenét, és készítettem reggelit, vagyis ebédet.

Miközben a reggelit ettem gondolkodtam az iskolán. Szeretném folytatni, de félek kitenni innen a lábam. Apa és anya halott, nem tudjuk ki ölte meg őket. A következő lehet a bátyám lesz? Vagy é? De Minho...ő megvéd..tegnap amikor olyan közel került hozzám a szívem gyorsabban kezdett verni.

A mosatlanokat elmostam, laptopomat kezembe vettem és mentem a szobámba. Nagyon nincs mit csinálnom. Minho olyan egy óra körül jön, utána szerintem megyünk iskolát nézni.

Zenét hallgatva ültem az ágyon és simogattam a macskát. Kellene neki is valamilyen név...semmi nem jut az eszembe...lesz macska.

Szemem a szekrényre tévedt, majd a táskámra, amit tegnap hozott Minho. Nincs kedvem kipakolni belőle, pedig muszáj lenne..

Az ágyról felálltam és a táskához léptem. Kivettem belőle a ruhákat, majd át tettem a szekrénybe. Egy kék pólót és egy fekete farmert vettem ki, amit átvettem. A pizsamát betettem az ágyba és beágyaztam. Kifésültem a hajam, aztán elmentem fogat mosni. A fürdőben nyomtam a fogkefémre a fogkrémből és visszaindultam a szobába.

A folyosón fordultam be, amikor a bejárati ajtónál valaki a kulcsokkal kezdett csörömpölni. Ledermedve álltam ott fogkefével a számban. Azonban amikor meghallottam Minho hangját, és megláttam közeledni egy adag levegőt fújtam ki.

- megijesztettél. - néztem rá egy kicsit durcásan.

- nem akartam. Nem találtad a fürdőt, hogy a folyosón mosol fogat? - vette le a cipőjét.

- a szobába igyekeztem kipakolni a dobozból, csak meghallottam, hogy csörögnek a kulcsok és lefagytam. - indultam el újra.

- valamelyik nap még serpenyővel akartál rám támadni. - jött utánam.

- az csak azért volt, mert a konyhában voltam...mikor nézünk iskolát? - fordultam felé.

- az irodában volt egy kis időm nézegetni őket..néztem egyet, ahol van vegyész és lakberendező is. Csak el kell döntened melyiket szeretnéd, időpontot már kértem. Van kollégium is, ha szeretnél menni.

- kollégiumba biztos nem megyek...- ráztam fejemet.

- miért? - ült le az ágyra.

- nem vagyok túl nyitott új emberek felé...- a dobozomból elsőnek a fejhallgatókat vettem ki, azokat rá akasztottam az ágy támlájára. Utána a fülhallgatókat tettem bele az egyik fiókba. - de az iskolát megnézhetjük...

- rendben, mára kaptam időpontot...bő félóra múlva. - nézett az órájára. Csak bólogattam.

- mi van, ha bántani fognak ott is...?

- nem fognak bántani. - mosolygott.

- de ha mégis? - kérdésemre felállt az ágyról.

- azt nem fogom hagyni. - állt meg előttem. Gondolkodás nélkül öleltem meg.

- köszönök mindent. - motyogtam mellkasába.

- ha mégegyszer megmered köszönni...nem tudom mit csinálok veled. - fújta ki a levegőt. Elváltam tőle és egy pimasz mosollyal néztem rá.

- köszönöm. - rám nézett, megforgatta szemeit és összeborzolta a hajam. - ne már! Tudod milyen nehéz ezt kifésűlni? - kérdeztem nyafogva és a fésűt újra a kezembe vettem.

- te csináltad magadnak. - vont vállat. - szedd rendbe magad, aztán menjünk intézni az iskolát. - ment ki. Hajamat újra kifésűltem, utána a cipőmet vettem fel.

- kész vagyok! - kiáltottam el magam. Minho ráérősen sétált mellém és vette fel a cipőjét. Leakasztotta a kocsi kulcsot és kinyitotta a bejárati ajtót.

- hölgyeké az elsőbbség. - mutatott ki.

- akkor menj előre. - vigyorogva ugráltam a kocsiig. Minho bezárta a ház bejárati ajtaját, aztán ő is beült mellém.

- nem vagyok nő. - morogta miközben gyújtást adott a motorra.

- ki tudja. - vigyorogtam tovább és becsatoltam a biztonsági övet.

- megmutassam? - fordult felém. A vigyor lefagyott az arcomról.

- ne-nem kell...- visszafordult a volánhoz és tolatni kezdett. Az úton nem is szóltam többet hozzá. Nagy szemekkel néztem a hatalmas épületet amikor megérkeztünk. Néhány diák jött ki az épületből. A portán megkérdeztük merre van az igazgató irodája. A válasz után mentünk is fel az első emeletre. Minho bekopogott az ajtón, majd pár perc múlva egy 45-50 éves nő állt előttünk.

- Mr. Lee? - nézett Minhora, majd rám. A mellettem álló bólintott, a nő pedig arrébb állt az útból. - fáradjanak beljebb. - a nő becsukta utánunk az ajtót, mi pedig leültünk a székekre. - ön lenne Lee Jia? - mosolygott kedvesen, közben papírjait rendezgette.

- igen. - bólintottam aprót.

- az előző iskolából elkértük a bizonyítványját, és a megkapott adatok alapján nagyjából kitöltöttük önnek a jelentkezési lapot. Csak a gondviselő, vagy viselők aláírása kéne. - nézett Minhora.

- én nem a gondviselője vagyok...csak család barát. - tiltakozott Minho.

- az ön aláírása is megfelel. - legyintett és Minho elé tolta a papírokat és egy tollat. - azt is jelölje be, melyik szakra szeretne menni. - aláírta a papírokat, aztán elém tette a lapot és az író eszközt. Megkerestem a szakokat és bejelöltem rajta a lakberendezőt. Vissza nyújtottam a papírokat a nőnek, aki berakta a fiókjába. - rendben, itt vannak a tankönyvek, munkafüzetek, és az egyenruha, és a testnevelő ruha. - tette elém a könyveket, és a vállfákra akasztott ruhákat. - holnap kezdhet is. Itt az órarend. Az osztályfőnöke itt fogja várni holnap reggel. Ha bármiben tudok segíteni, csak szóljon, remélem jól fogja itt érezni magát. - állt fel. Meghajoltunk, Minho a könyveket én pedig az egyenruhát és a tesi ruhát vittem. A kocsinál kinyitotta a csomagtartót és betette a cuccokat.

- hallottad, ha bármiben tud segíteni szólj neki. Ha bántanak szólj. - fogta meg mind a két vállam. Csendben bólogattam. - szólni fogsz?

- igen.

- jó kislány. - mosolygott és megpaskolta az arcomat. Még bementünk egy papír boltba utána mentünk haza.