A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

47

Másnap sem éreztem valami túl jól magam. Az iskolában a padban ülve csak még rosszabb volt. Szédültem, a fejem majd szét hasad, és a hangulatom sincsen a topon.

- mi a baj, drága? - hallottam meg Sihyeon hangját.

- hogy tudsz mosolyogni, úgy, hogy a ribanc ott ül a szerelmed ölében? - néztem rá komoran.

- nem lényeges...mi a baj? Nem ilyen szoktál lenni. - támaszkodott meg a padon.

- nem tudom, nem érzem jól magam. Um...jössz mosdóba? - álltam fel.

- menjünk. - indult ki. - miért nem érzed jól magad?

- szédülök, fáj a fejem. - nyitottam be a mosdóba.

- miért nem mész haza?

- mert ma írunk egy csomó dolgozatot, és nem szeretném kihagyni, mert utána máskor kell megírnom.

- értem. - kijöttem a fülkéből, megmostam a kezemet, aztán visszamentünk az osztályba.

- önök hol voltak?- nézett ránk a tanár. Nem is volt még csengő.

- mosdóban. - válaszolt Sihyeon.

- üljenek le. - intett minket a helyükre.

Iskola után Sihyeonnal együtt mentünk ki a kapun. Még mindig nem múlt el az émelygés, pedig gyógyszert is kaptam. Minden szünetben a mosdóba járkáltam.

- akkor én megyek, vigyázz magadra!- ölelt meg, majd elment. Minhotól kaptam egy üzenetet, miszerint menjek az irodájába. Sóhajtva tettem el a telefont a zsebembe. Az utcán haladva egy lányt láttam meg a földön ülni, egy bokor előtt, előtte meg egy srác kiabált vele. Olyanokat mondott neki, hogy semmire sem jó, csak azért van, hogy őt szolgálja. Valamiért mérges lettem, ezért odamentem a sráchoz. A vállánál fordítottam magam felé, felpofoztam és bele löktem a bokorba.

- tanuld meg megbecsülni, ha már olyan nyomorékkal van, mint te! - néztem a fiúra dühösen, miközben a lányt állítottam fel a földről.

- köszönöm. - hajolt meg.

- nincs mit, vigyázz magadra. - hajoltam meg én is, aztán folytattam utamat. Olyan érzésem támadt, mintha valaki követne. Óvatosan néztem hátra. Az a srác volt mögöttem, akit belöktem a bokorba. Mögötte négy fiú volt még. Futásnak eredtem, amire ők is futni kezdtek. Egy sarkon fordultam be, amikor neki mentem valakinek. Bocsánatot kértem, és futottam volna tovább, ha nem ránt vissza.

- hova sietsz ennyire? - az ismerős hangra felnéztem. San állt előttem. Fejemet az üldözőim felé fordítottam. Gondolkodás nélkül toltam neki Sant egy falnak és húztam le magamhoz egy csókra. Kezemmel széthúztam hosszú kabátját és bebújtam alá. Megdöbbent tettemre, de elkezdett visszacsókolni, amire elrántottam a fejemet, de amikor trappolások hangja közeledett, újra odahajoltam hozzá. Miután elfutottak a fiúk elváltam tőle, és három lépést tettem hátra. - ez mi volt?

- az, az öt srác üldözött, mert az egyiket felpofoztam, és bele löktem egy bokorba. - töröltem meg a számat. Nem mondott semmit, csak az ajkát harapta be. - nekem most mennem kell..szia! - indultam el, de megragadta a kezemet. Most ő tolt neki a falnak.

- elvigyelek?

- n-nem kell...Minho irodájába megyek...

- elviszlek. - vont vállat.