A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

51

Minho pov

Öt órán át kerestük azt a nyamvadt macskát, de sehol nem találtuk. Pedig megmertem volna esküdni, hogy a kertben lesz. Múltkor a feje ott volt a fűben. A konyhában fáradtan ültek le a fiúk az asztalhoz. Felix terült el egyedül a padlón. Hajuk még jobban kócos lett, pizsamájuk piszkos, és az arcuk is piszkos volt. Töltöttem mindenkinek kávét egy bögrébe, aztán eléjük tettem.

- menjetek, fürödjetek le, ha gondoljátok. - ültem le közéjük.

- rendben. - Jeongin ment elsőnek fürdeni.

- sajnálom, hogy nem találtunk semmit. - tette Chan a kezét a vállamra. - van ötleted hol kereshetnénk még?

- a szobája, a ház, az iskola...többet nem tudok. Talán még az iroda. - ráztam fejemet.

- míg a szobáját nézed át, addig mi a házat. - bólogatott Changbin.

- valakinek az iskolát is, és az irodákat is át kéne nézni. - szólt közbe Hyunjin. - én vállalom a sulit. - húzogatta a szemöldökét sejtelmesen.

- nyomozunk, nem csajozunk. - csapta nyakon Chan. - mellesleg...ott nem a te korosztályodnak valóak vannak.

- nem is vagyok olyan öreg! Csak huszonegy vagyok...

- ja! Minho is azt mondta, hogy lecsukat, ha úgy érek Jiához..erre meg ő feküdt le vele, aki idősebb, mint én! - mutatott rám Jisung. Kuncognom kellett.

- nem is téged választott volna a kiscsaj. - sóhajtott Changbin. - valaki keltse fel Seungmint, és Felixszet...én nem vállalom. - állt fel. - Jeongin megfürdött már..? - indult el a fürdő irányába.

- Jisung, keltsd fel őket. - biccentett Hyunjin a két alvó fiú felé.

- miért pont én? - húzta magasra szemöldökét.

- mert te vagy a legfiatalabb. - vont vállat Hyunjin, Jisung csak grimaszolnu tudott. - ne hisztiz! - csapta nyakon, amire a fiú megugrott.

- ha felkelted őket átnézheted Jia szobáját. - biccentettem felé.

- oké. - állt fel és a két fiúhoz lépett.

- jössz velem a suliba? - néztem Hyunjinra.

- ezer örömmel. - vigyorgott kajánul.

- hülye. - fogta fejét Chan.

- tízre gyertek majd be. - álltam fel és a szobámba igyekeztem.

Changbin után Hyunjin ment zuhanyozni. A fiúknak raktam ki ruhát a sajátjaimból. Reggeliként csak egy almát kaptam fel. Zuhanyzás után Hyunjin és én a kocsiban ültünk és mentünk az iskolába. A portás nehezen akart beengedni minket, pedig engem már ismer. Miután felmutattuk a jelvényünket az igazgatói irodába mentünk. Az iroda előtt álltunk pár lépéssel arrébb.

- te kopogsz, én beszélek! - mutattam Hyunjinra.

- miért pont én? - nézett rám ijedten.

- mert te vagy a fiatalabb. - kopogtam volna, de elkapta a kezemet.

- te kopogsz, és én beszélek!

- nem! Fordítva!

- döntsön az érme! - vett elő egy érmét. - fej vagy írás? - nézett rám.

- ez most komoly? Írás. - legyintettem. Feldobta az érmét, a többit pedig a szerencsére bízta.

- há! Fej! Te kopogsz! - tette zsebre az érmét.

- um...segíthetek? - sétált mellénk egy ismerős lány.

- te Jia osztálytársa vagy? - toltam magam mögé Hyunjint.

- igen, Jiwoo vagyok. - hajolt meg.

- ő Hyunjin, én pedig Minho....bekopognál nekünk az igazgatóhoz...?

- persze, pont oda tartottam. Talán baj van? - ment az ajtóhoz és nemes egyszerűséggel bekopogott.

- nincs semmi baj. - ráztam fejemet. Az ajtó kinyílt és az igazgató lépett ki rajta.

- miben segíthetek?- mosolygott a lányra.

- az urak keresik önt, én majd később visszajövök. - hajolt meg és elszaladt.

- anyám ez a csaj. - suttogta a fülembe Hyunjin.

- bírj magaddal! - sziszegtem és a nő elé léptem. - jó napot kívánok! Lee nyomozó vagyok, ő a kollégám, Hwang nyomozó. Fontos ügyben keresem önt. Beszélhetnénk?

- persze, fáradjanak beljebb! - állt arrébb az ajtóból. - talán baj van? - csukta be az ajtót maga mögött.

- ami azt illeti, igen. Egy diákjukat elrabolták, feltételezéseink szerint. Szeretnénk átkutatni az iskola területét, hozunk papírt is az engedélyről majd, csak otthonról jöttünk. A kollégáink már bejelentették, valószínűleg már folyamatban van az engedély, de meg szeretném kérdezni, hogy neki láthatnánk most? A lány élete forog kockán. - meghökkenve hallgatott végig.

- p-persze, csak mondják, hol szeretnének kezdeni, és azt a részt elkülönítjük önöknek. - kezdett el gépelni.

- elsőnek a lány osztálytermét szeretnénk átnézni.

- hogy hívják a lányt?

- Lee Jia. - egymásra néztünk, majd a nőt figyeltük.

- rendben, a második emeletet nyugodtan átnézhetik, még az udvart tudnám szabaddá tenni..- nézett rám.

- rendben. Az osztályt kihallgathatnánk?

- hát....legyen. - adta be a derekát, pedig látszott rajta, hogy nem nagyon akarja.

- tíz óráig maradnánk, utána békén hagyjuk önt egy ideig, de kérem értse meg, muszáj itt is nyomoznunk. - álltam fel.

- teljes mértékben. Az első órában kihallgathatják az osztályt.

- rendben, köszönjük. - hajoltunk meg.

- ha bármiben tudok segíteni szóljanak. Elkísérem önöket az osztályteremhez. Ha minden igaz, már itt kell lenniük. - nézett kar órájára.

Kiléptünk az irodából, aztán elvezetett minket a teremhez. Mikor beléptünk nagy szemekkel nézett ránk mindenki, még a tanár is. Egyedül Sihyeon és Hyoyeon, meg az a két fiú nézett ránk érdeklődve, akikkel voltunk abban a kávézóban.

- gyerekek, a két úr szeretne veletek beszélni. Kérlek titeket működjetek együtt. - Hyunjin felé néztem, aki elővett egy kisebb jegyzet füzetet és egy tollat.

- a nevem Lee Minho, ő pedig Hwang Hyunjin. Mindketten nyomozók vagyunk, és szeretnénk veletek beszélni az egyik osztálytársatokról, Lee Jiáról. Valószínűleg eltűnt és veszélyben van, szóval kérlek titeket segítsetek, és ne hátráltassátok a nyomozást. - néztem rajtuk végig. Mindannyian bólogattak.

- rendben, felteszünk nektek pár kérdést. - állt előre Hyunjin, s kinyitotta a jegyzet füzetét. - mikor láttátok utoljára? - Sihyeon emelte fel a kezeit.

- tegnap egy buliba segítettünk neki készülődni. - rakta le a kezét. Hyunjin jegyzetelni kezdett.

- milyen buliba ment? Ki tartotta? Volt vele valaki? - kérdezte miközben írkált.

- annyit mondott, hogy Jaehoval megy. Eggyel felettünk jár a fiú.

- rendben. Itt végeztünk is. - csukta össze a füzetet. Lehet, hogy hamarabb kellett volna kezdeni a fiúnál...