A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

88

Otthon egyből az ágyamba estem. Mély levegőkkel próbáltam nyugtatni magam. Még csak november van, de már fél ötkor sötétedik. Felálltam az ágyról, és elhúztam a függönyöket, a redőnyöket lehúztam és az ajtót bezártam. A nappaliban egy film társaságában megvacsoráztam, majd mentem fürdeni. A szobámban a laptopon kerestem iskolákat. Be szeretném fejezni a sulit.

Reggel korán keltem. Nyolc órakor kezdődik a tárgyalás, Jisung jön értem. Hajamat kifésültem, felvettem a ruhámat, megettem gyorsan a reggelimet, aztán vártam Jisungra. Mikor megjött felvettem a kabátomat és a cipőmet, aztán beültem mellé a kocsiba, s mentünk is. A bíróság előtt egy csomó újságíró, idegen emberek, rendőrök voltak ott. Minho egy kocsiból szállt ki rendőri kísérettel. Az újságírók rögtön letámadták. Félre löktem az embereket, és elé álltam. Haja kócos, karikás szemek, keze bilincsben. Nem szóltunk egymáshoz, csak néztük a másik szemét. Az egyik rendőr lökött rajta egyet, jelezve, hogy induljon már. Szúrós tekintettel illettem meg a rendőrt. Az épületbe beléptünk, átvizsgáltak minket, tőlem elkérték a személyimet, utána a terembe mentünk. Jisung szorosan mellettem volt. Mikor a bíró belépett, felálltunk, majd leültünk. Szemem egész végig Minho-t nézte. A tanúk közt ott volt egy idősebb nő. Az elnök felesége is itt volt.

- Jisung, a tanú székénél, az ott a házvezetőnő ? - böktem meg a karját. Fejét oda fordította.

- igen. - bólintott. A bíró meghallgatta a vádakat, a tanúkat, majd kijelentette a büntetést. Alig volt bizonyítékunk.

- Lee Minho, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélem ! - homlokomat fogva hajtottam le a fejem. Jisung a kezét hátamra vezette. Könnyeim folytak le az arcomra, amik onnan a padlóra estek. Minho-t két rendőr fogta a karjánál fogva. Felálltam a helyemről, és mindenkit félre lökve rohantam hozzá. Ő az összebilincselt kezeit felemelte, én átbújtam, karjait körém engedte. Szorosan öleltem magamhoz, homlokomra adott puszikat.

- miért nem tagadtad ? - szorítottam ruháját.

- nem lesz baj. - suttogta fülembe. Két rendőr rángatott ki karjai közül, és vitték. Jisung sétált mellém. Kezét vállamra vezette, s nézte ahogy Minho-t viszik.

- nem lesz baja. - könnyeimet törölve mentem ki az épületből. Amint észre vettek az újságírók, riporterek, rohantak hozzánk. Jisung próbálta elküldeni őket, de tudjuk, hogy ez hiába volt. Beültünk a kocsiba, és elhajtottunk onnan.

- Felix hogy van ? - fordultam felé.

- egy fokkal jobban. Bemenjünk hozzá ? - pillantott rám, majd újra az útra.

- menjünk. - a kórház előtt leparkolt, megvárta míg kiszállok, aztán lezárta a kocsit. Felix szobájában levettem a kabátomat, és leültem az egyik székre. - hogy érzed magad ? - néztem a szőke fiút.

- jobban. - mosolygott. - megtaláltátok ki volt az ?

- nem, Changbin vizsgálja a telefont, de még nem mondott semmit. - ült le Jisung is.

- téged nem bántott ? - nézett rám Lix.

- nem. Minho életfogytiglani börtönbüntetést kapott. - hajtottam le a fejem.

- ez várható volt...ki tanúskodott ?

- a házvezetőnő.

- előkerült ? - húzta magasra a szemöldökét.

- igen.

- akkor téged ki is rúgtak ? - nyílt nagyra a szeme.

- nem kaptam róla értesítést, de mennem kéne. Az elnökasszony lassan haza ér. Vigyázz magadra. - álltam fel a székből.

- elvigyelek ? - nézett rám Jisung.

- nem kell. Sétálok egy kicsit, szerintem most jót tenne. - felvettem a kabátomat és mentem dolgozni.

Fáradtan estem be az ágyba munka után. A gyerekek teljesen lefárasztottak. Pizsamámat megfogtam, majd mentem a fürdőbe. Fürdés előtt elhúztam az összes függönyt, és a redőnyöket leengedtem. A macskának adtam enni, utána zárkóztam be a fürdőbe. Telefonomon kapcsoltam zenét, és fürdés közben azt hallgattam. Miután végeztem magam köré tekertem a törölközőt. Felvettem a pizsamámat, a konyhában összedobtam valamilyen vacsorát, amit a nappaliban megettem, utána mentem Minho szobájába. A polcain keresgéltem parfümjei után. Megtaláltam az egyiket, fújtam egy kicsit a csuklómra, s megszagoltam. Egy kicsit szaglásztam, aztán az egész szobát tele fújtam vele. Bemásztam az ágyába és bámultam a plafont. Nem fogom kibírni nélküle. Valamit ki kell találnom, hogy kihozzam onnan. Egyedül nem fog menni, a fiúk segítenek, csak bizonyíték kell, hogy nem ő volt. A kamerák eredeti felvétele, vagy az igazi tettest kell megtalálni. Talán Woojin mégis él, és így akar bosszút állni rajta, és rajtam. Talán...Woojin ölte meg az elnök urat. Csipogás jött a takaró alól. Értetlenül feküdtem az ágyon, majd rájöttem, hogy a telefonom volt az. A takarót lerúgtam az ágyról, és a telefont kerestem. Feloldottam, de meg is bántam. Megint ő írt.

Jaeho
Sayonara :)

Már nem is félek, inkább mérges vagyok rá. Dühöngve nyomtam meg a kis telefont. Fülemhez tettem a készüléket. Nem vette fel. Fújtatva léptem ki a beszélgetésből. Az éjjeli szekrényre dobtam a telefont, felvettem a takarót a földről, és befeküdtem az ágyba. Félálomban voltam, de a csengő hangjára kipattantak szemeim. Morogva keltem ki vőlegényem ágyából, felvettem egy köntöst, és kicsoszogtam az ajtó elé. Háromszor nyúltam a kilincsért, de csak utoljára tudtam megfogni. Csupán egy kicsit vagyok álmos. Az ajtót kinyitottam. Jisung állt előttem. Arca nem volt a legvidámabb, szemei könnyesek voltak.

- baj van ? - dörzsöltem meg szememet, s kíváncsian álltam tovább. Rögtön Felix jutott eszembe, lehet vele történt valami. - Felixszel van valami ? - csak a fejét rázta. - akkor ? Jisung mondd már !

- Minho...- hajtotta le a fejét.

- mi van vele ?

- meghalt...- emelte rám tekintetét.