A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

55

Minho pov

Még mindig sokkosan ülök a fürdőszoba padlóján. Szóval...Jia terhes volt... Akkor azért kérdezte azt, hogy mit csináljon az osztálytársa. Ő volt terhes, nem az osztálytársa ! Úristen, de hülye vagyok...itt volt a szemem előtt, és nem vettem észre. Felálltam a padlóról, majd rohantam a telefonomért. Chant csörgettem. Hamar vette fel.

- Christopher Bang! - kiáltottam nevét, a tesztet nézve.

- mi történt? - kérdezte rémült hanggal.

- Jia terhes volt! - kijelentésemre hallgatás érkezett a vonal túloldaláról. - itt vagy?

- ezt honnan veszed? - kérdezte percekkel később.

- megtaláltam a tesztet a fürdőszobában.

- ez remek hír, Minho! Gratulálok! Nekem is van egy jó hírem.

- mi? - tettem le a tesztet az asztalra.

- a két DNS nem egyezik, vagyis az a lány nem Jia volt, szóval lehet, hogy még életben van.

- ez komoly?

- igen.

- akkor Jia még él! Meg tudnád adni Choinak a telefonszámát?

- minek kell az neked? Tudtommal egyenesen rühellitek egymást.

- igen, de megbeszéltük, hogy amíg Jia nem lesz meg, addig nincs semmi vita.

- ez is csoda. Mindjárt átküldöm. - a telefonom jelzett, hogy jött egy üzenetem. Kihangosítottam a hívást, és beléptem az üzenetek közé. Ismeretlen szám. Rosszallóan nyitottam meg az üzenetet.

- bassza meg! - kiáltottam el magam, amint megláttam a képet.

- mi a baj?

- most kaptam egy képet, amin egy lány keze van. Azt írják, hogy, ha nem sietünk a többi végtagját is le fogják vágni.

- mit gondolsz, Jia keze lehet?

- nem tudom, nem látszik jól, mert tiszta vér, de remélem nem az övé. Choi csapata megtalálta a macska egyik lábát. Moszkva volt ráírva.

- ott lennének? Átküldtem Choi számát.

- rendben, nem tudom. Átküldöm a képet Jeonginnak, hogy elemezze ki, lehet csak egy szerkesztés, de minden esetre Moszkvába kell mennünk.

- jó és milyen címre?

- megkérdezem ettől a valakitől.

- rendben. - bepötyögtem a telefonba, hogy Moszkván belül, honnan fogjuk tudni, hova kell menni.

- azt írta, hogy keressük meg a Volga folyót és annak mentén eljutunk egy nagy házhoz. Figyelmeztet, hogy ne egyedül menjek, mert sok fegyveres ember lesz.

- értem. Nekem most mennem kell. Aludj jól.

- te is. - bontottam a vonalat, aztán hívtam Choit.

- igen? - szólt bele érdeklődő hangon.

- Minho vagyok. - hangja rögtön megváltozott.

- mit akarsz ilyen későn? - morogta bele a telefonba.

- Jia életben van. Moszkvába kell mennünk és követnünk kell a Volga folyót, hogy eljussunk hozzá.

- mikor indulunk?- mogorva hangja egyből érdeklődőre váltott.

- akár holnap. Még meg kell beszélni a többiekkel, kaptam egy képet egy lány kezéről, amit levágtak, de nem hinném, hogy az Jia keze. Átküldtem Jeonginnak, hogy nézze meg, hamis vagy nem.

- honnan tudod merre kell menni?

- az ismeretlen szám írta meg.

- várj! Miért segítene nekünk eljutni hozzá? Nem azért, de ha én rabolnék el valakit nem mondanám meg a zsaruknak csak úgy, hogy ide meg ide gyertek. Itt valami nem stimmel. - most elgondolkodtatott.

- lehet váltságdíjat akar.

- nem hinném...azt egyszerűbben is közölhette volna.

- igazad van...de akkor is muszáj Moszkvába mennünk. Holnap időben gyere!

- rendben, akkor majd holnap. - tette le.