A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

58

Minho pov

- szóval, akkor bemegyünk? - kérdezte Changbin, de én csak az épületet tudtam nézni.

- visszafordulunk. Megvárjuk Choit és a csapatát. Nyolcan kevesen lennénk ehhez. - fordultam vissza arra, amerről jöttünk.

- de még órák kérdése, hogy Choi mikor érkezik meg! - állt elém Felix.

- nem akarok temetésre menni, Felix. - néztem rá komolyan, és kikerültem. - Choinak a csapata tizenöt emberből áll, talán még velük is kevesek leszünk. Megvárunk mindenkit! Az utat tudjuk, abból nem lehet semmi baj! - indultam meg előre.

- akkor legalább csak figyeljük meg őket! - szaladt utánam Hyunjin.

- nem fogok kockáztatni, Hyunjin! - álltam meg vele szemben.

- és Jia? Lehet ott van bent! Lehet most is csinálnak vele valamit! Mi tudunk magunkra vigyázni ! Őt kell mentened, nem minket! - mutatott a sárga színű kastély felé.

- igaza van. - állt mellé Jisung. - azért vagyunk itt, hogy megmentsük, nem visszakozhatunk, mert kevesebben vagyunk! - végig néztem rajtuk. Sosem láttam még őket ennyire komolynak, még a két legfiatalabb is komoly tekintettel nézett rám.

- este visszajövünk. - fordultam meg, és újra elindultam. Nem arról van szó, hogy nem akarok bemenni érte, hanem arról, hogy nem akarom elveszteni a barátaimat. Nehéz bevallanom, de szükségem lesz Choi segítségére.

A házba visszaérve a bőröndömhöz mentem és behúztam egy szobába. Kivettem belőle a tesztet, s leültem vele az ágyra. Még mindig nem hiszem el, hogy Jia terhes, pont tőlem.

- Minho, beszélhetnénk? - állt meg az ajtóban Jisung.

- miről? - tettem el a tesztet.

- Choi gépe délután egykor indul. Körülbelül hajnali négy óra lesz itt, mire ideér. Biztos várni akarsz addig? - ült le mellém.

- nem akarom, hogy bajotok legyen. - néztem rá, majd a padlót kémleltem újra.

- de, ha kiokoskodunk egy tervet, nem lesz baj! Hyunjinnak van mesterlövészi képzettsége is, Felix jól bánik az íjakkal, tudunk kardot forgatni, lőnni, szúrni, van robbantó anyagunk! Meg tudjuk oldani, nem kell ide Choi! Gondolkodj rajta...van esélyünk. - állt fel és kiment.

Félek, hogy elvesztem egyiküket. Ezért nem merek menni csak velük. Nem bennük nem bízok, mert tudom, hogy képesek lennének rá, hanem magamban nem bízok. Nem biztos, hogy meg tudom őket védeni. Felelősséget érzek irántuk. Nekem ők a családom. Viszont Jia...jó lenne már újra átölelni. És ezt a baba dolgot is tisztázni szeretném már nagyon. Sóhajtva álltam fel az ágyról.

- rendben, este kilenckor indulunk! - mentem ki a szobából. - Hyunjin, te keresel valamilyen magas helyet, ahonnan tudsz lőnni. Changbin te megpróbálsz bejutni a kapukon, vagy a falakon, miután Hyunjin kiiktatta az őröket odakint. Chan, a te feladatod lesz összegyűjteni a hullákat, majd bejutni a kastélyba. Felix, te feltöröd a kamerákat, ha vannak, már pedig biztos vannak. Jeongin, Jisung, ti hátulról hatoltok be. Seungmin, és én fedezünk titeket. Fontos, hogy pisztolyt ne használjatok, elég lesz Hyunjin puskája, csak éles helyzetben vegyétek elő. Csendben kell csinálnunk, hamár nem bírtok a seggeteken ülni. Tudja valaki milyen kastély volt az?

- aha, Seremetyev-kastély. - válaszolt Felix.

- van hozzá valamilyen tervrajz, vagy valami?

- nem hinném, de körül nézek a neten. - ment a gépéhez.

- az nem egy múzeum lett? - ráncolta homlokát Changbin.

- de...de valamilyen orosz maffia még tizenkettőben felvásárolta, vagy mit írtak róla. - válaszolt Felix a kanapéról.

- maffiával lenne dolgunk? - nézett körbe Chan.

- úgy tűnik. - húzta el a száját Seungmin.

- ezért javasoltam azt, hogy várjuk meg Choit, de ti mentek a fejetek után. Van valami? - fordultam Felix felé.

- semmi. - csukta le a laptop tetejét, majd visszajött hozzánk.

- akkor a tájékozódó képességünkre hagyatkozunk.

- de, Minho. Mi csak puskákat hoztunk, meg késeink vannak. - húzta el a száját Jeongin.

- nézz be minden szekrénybe. - biccentettem hátra.

- oké...- ment az egyikhez. Figyelemmel kísértük végig, ahogy kinyitja az egyiknek az ajtaját. Konkrétan kiesett a szekrényből egy csomó fegyver. Kardtól kezdve a rakétavetőkig volt ott minden. - ez majdnem a lábamra esett! - mutatott az egyik P99-es puskára.

- volt már annál nagyobb bajod is. - legyintett Chan. - akkor este?

- este. - bólintottam.