A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

62

Minho pov

A kastélyban sehol nem találtuk Jiát. Azokat a lányokat, akiket találtunk magunkkal vittük, és átadtuk őket az orosz rendőröknek. Ők már nem a mi dolgunk. Azokat az iratokat, amelyeket fontosnak találtunk magunkkal vittük a szállásunkra. Az asztalnál gyűltünk össze.

- ha nem itt volt Jia, akkor hol lehet?? - kérdezte már idegesen Chan.

- ahol Jaeho, vagy, Woojin, tudja a bánat mi az igazi neve, ott lesz Jia is!- válaszolt feszülten Changbin.

- Jisung nézz utána Park Woojinnak! - néztem az előttem állóra.

- máris. - bólintott és otthagyott minket.

- Woojin vezetett volna el idáig minket? - kérdezte ránk nézve Hyunjin.

- szerintem igen. - bólintott Felix.

- de miért? - tárta szét a kezeit Seungmin.

- hogy kinyírjuk a főnökét. Az a pasas volt a főnöke. Az ügy legelején Jisung mondta, hogy Jia apjának volt köze az orosz maffiához. Amikor Jia anyja meghalt, akkor hagytak egy üzenetet, hogy "megtalállak baby girl" vagy mi volt rá írva. A férfi valószínűleg megvásárolta Jiát. - néztem rajtuk végig.

- jó, de miért akarná Woojin, hogy megöljük a főnökét? Ő is meg tudta volna, nem? - rázta fejét Jeongin.

- meg van Woojin! - jött vissza Jisung. - huszonegy éves, dél-koreai, árvaházban nevelkedett, ahonnan egy férfi elhozta. Valószínűleg az, akit Minho kiírtott.

- de még mindig az a kérdés, hogy miért ölette meg a fickót!

-...mert magának akarja Jiát...- néztem rájuk.

- mármint? - kérdezte Changbin.

- itt vannak a lányok nevei. Minden országból van egy lány. - tettem eléjük a papírt. - még Észak-koreából is. Az lett volna a feladata, hogy elhozza ide Jiát, csak az érzelmei bezavartak nála.

- szóval beleszeretett, és elvitte magával, minket pedig elvezetett ide, hogy megöljük a maffiát. - foglalta össze Hyunjin.

- igen. - bólintottam. - most Jiát kéne megtalálni.

- és hogyan? Nincs semmi nyomunk, amin elindulhatnánk. - mondta Felix. A bejárati ajtó felől hangzavart hallottunk. Összenéztünk, megfogtuk a pisztolyokat és az ajtóhoz lépkedtünk hallkan. Chan intett, amire elő ugrottunk.

- kezeket fel! - kiáltotta Jeongin.

- azért ennél kedvesebb fogadtatásra számítottam. - vette le a kabátját San.

- elkéstetek. - engedtem le a fegyvert.

- tudok róla, arról is tudunk, hogy nyolcan sikerült kicsinálni egy egész orosz maffiát. Veletek volt Songoku? - kérdezte gúnyos mosollyal.

- csak mond Changbinre, hogy törpe. - biccentett Seungmin az idősebb felé.

- inkább gyertek. - indult vissza Chan. - Jia nem volt ott. - San érdeklődve nézett rám.

- erről nem tudtam. - baktatott Chan után.

- azt tudjuk, hogy miért nincs itt, csak azt nem tudjuk, hol lehet. - mondta Hyunjin.

- és miért nincs itt? - állt meg az asztal előtt.

- mert egy Park Woojin nevű fiú magának akarja. Elvezetett minket idáig, hogy a főnökét mi intézzük el.

- Park Woojin? Van róla kép? - ráncolta homlokát.

- máris. - rohant el Jisung. - AZT A KURVA FEKÜDJ!!!!- rohant vissza és becsúszott az asztal alá.

- mi bajod? - mire Felix megkérdezte valami becsapódott a házba és robbant. A falhoz csapott minket a robbanás. Nyöszörögve keltünk fel a földről.

- mindenki jól van? - nézett körbe Changbin.

- Jisung...! - szaladt az asztalhoz Felix.

- jól vagyok, ne izgulj már!- lökte le magáról az asztal maradványait.

- ez mi volt? - nézett körbe Jeongin. A lakásnak lett egy erkélye. Oda a szemben lévő fal. Néhány tárgy lángra kapott.

- robbantottak. - állt fel Chan. A tűzoltó készülékhez ment és oltani kezdte a tüzet.

- hívom a főnököt. - állt fel San és ment a kabátjához.

- Woojin volt? - nézett rám Seungmin.

- nem tudom, lehet. - fogtam fejem.