A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

50

Minho pov

Nem kicsit aggódtam az miatt, hogy Jia pont azzal a sráccal tudott elmenni bulizni. Örültem volna, ha mondjuk legalább egy barátnője vele megy. Nem szimpi a fiú, túlságosan komolynak tűnik, vagy nem is tudom milyen. De az biztos, hogy nem Jia mellé való. Ahogy teltek a napok, és mindennap láttam a lányt, új érzés támadt bennem. Utoljára középiskolában éreztem ezt.

Már hajnali egy is elmúlt, de Jia még mindig sehol. Idegesen járkáltam a házban, hátha ezzel sikerül lenyugodnom, de nem használt. A kanapéra ültem le, fejemet fogva. Ha nem engedem el, akkor most nem kellene ennem az ideget. Viszont nem akartam, hogy szomorú legyen, vagy haragudjon rám. Én csak féltem.

Veszély leselkedik rá, és nem tudja megvédeni magát profi szinten. Ha valami baja lesz az, az én hibám lesz.
Lehet, csak tovább maradt, a kelleténél.
Jobb lesz, ha lepihenek, mert holnap munka. Nem is értem, hogy ki az a hülye, aki vasárnap estére szervez házi bulit, úgy, hogy másnap iskola meg munka. Úgy nem lehet jól bebaszni...

Lekapcsoltam a nappaliban és a konyhában a villanyt, aztán mentem a szobámba. Mikor a folyosón haladtam el, az ablakon kipillantva láttam meg az egyik fán lógni valamit. Homlokomat ráncolva mentem ki a kertbe és kapcsoltam fel a lámpát a verandán. Telefonomon is kapcsoltam világítást, és a fához siettem. Nagy szemekkel álltam a fa előtt. A mobil majdnem kiesett a kezemből. Egy agyon vert fej lógott a fámról, amire egy cetli volt rögzítve. A papírt levettem és visszarohantam a házba. A konyhában felkapcsoltam a villanyt és az üzenetet kezdtem olvasni.

- látom nem kerestétek a macska többi részét... Azt javaslom keresd, vagy a lány meghal ! Holnap este kapsz üzenetet. - az álmosság rögtön elszállt a fejemből. A névjegyzékek közül kikerestem Jisung számát és hívtam.

- mit akarsz...? - kérdezte morogva.

- gyertek ide, most! - válaszát meg se várva tettem le a telefont. Előszedtem az összes zseblámpámat, aztán mentem a kertbe. Túl nagy a kert. A fényforrás nem ér el a kert végébe, egyedül nehéz lenne a sötétben a macska maradványait keresgélni. Amíg a fiúk nem jöttek, addig csináltam kávét. Amint megjöttek rohantam eléjük.

- miért kell itt lennünk ilyen későn? - feküdt le a kanapéra Jeongin.

- azt hiszem baj van. - néztem rajtuk végig. Kómásan, kócos hajjal, pizsamában álltak előttem.

- mi?- dörzsölte szemét Chan.

- Jiát elrabolták. - szemük azonnal kinyílt. A konyhába mentem, kezembe vettem a papírt, majd visszamentem hozzájuk.

- ki? - Seungmin kérdésére felé nyújtottam a papírt. - ugyanaz a kézírás...- nézett fel.

- igen. Meg kell találnunk a macska darabjait, vagy Jia meghal! - néztem rájuk segítség kérőn.

- hol szeretnéd kezdeni? - állt fel Changbin.

- a kertben. - indultam meg a konyha felé.

- te hülye vagy? Az a kert nagy! Ráadásul sötét is van!

- Jia veszélyben van!  Egy üzenet van a macska részein, ami lehet, hogy elvezett hozzá ! Nem fogom hagyni, hogy bántsák! - fordultam felé idegesen.

- miért fontos neked annyira az a lány? Csak egy tini. - értetlenkedett Felix.

- mert szeretem, oké?! - csendben néztek rám. Szemet forgatva mentem a kertbe. - ha nem akartok segíteni, akkor legyetek szívesek menjetek el!- kiáltottam vissza a házba. A fészerhez mentem, felkapcsoltam a lámpát és megfogtam az egyik ásót.

- segítünk. - hallottam meg Hyunjin hangját, amire ijedten fordultam meg.

- akkor ne hozd rám a szívbajokat. - nyomtam a kezébe egy ásót.