A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

53

Minho pov

Az irodába mentünk vissza. Szélsebesen rohantam Felix irodájába. Kívágtam az ajtót és az asztala felé rohantam.

- sikerült bemérni? - néztem rá reménykedve, de csak a fejét rázta.

- nem, pedig ezerszer próbáltam már. - nézett rám - bekapcsoltad mielőtt beletetted a mobiljába? - kezdett el újra gépelni.

- azt nem kell bekapcsolni...vagy de? - kapkodtam a tekintetem Felix és Hyunjin közt.

-...elvileg van a telefonjában helymeghatározó...fel kell törnöm a mobilját, hogy azt be tudjam kapcsolni. - emelte fel a fejét, majd vissza.

- és az mennyi idő? - kérdezte Hyunjin.

- attól függ milyen biztonságos a telefonja. Ha nem az, pár perc és bent vagyok, de ha...oké bele fog telni egy félórába. - bólintott, majd gyorsan folytatta a gépelést.

- igyekezz! - Jisung keresésére indultam. Az egyik vízautómatánál állt, és ivott. - Jisung! - kiáltottam neki, amire ijedtében félre nyelte a vizet. - jól vagy? - szaladtam oda hozzá, s a hátát kezdtem veregetni.

- igen...- törölte száját. - sikerült megtalálni?

- nem, hamis volt a neve és a cím is. Találtál valamit Jia szobájában?

- csak az átlagos dolgokat, semmi gyanúsat. - rázta fejét.

- Minho! - szaladt felénk Felix. - gyere, sikerült! - kérdés nélkül rohantam Felix után. - egy hotelben vannak, ami még a kilencvenes években lepukkant. - mutatott a gép képernyőjére.

- rendben, szóljatok néhány embernek, és indulunk. Felix te maradj itt, és figyeld, ha elmennének. A többiek jöjjenek. - indultam ki. Egy kocsihoz mentem. Megvártam, amíg a többiek ki nem jöttek, aztán beindítottam a motort. Padlógázzal mentünk addig, amíg egy dugóhoz nem érkeztünk. Egy másik útvonalon haladtunk a régi hotel felé. Mikor megérkeztünk Chan adott egy fegyvert. Benyitottam a régi fa ajtókon, amik nagyon nyikorogtak. Egy nagy aula várt minket, amiben az ülőgarnitúrákon látszott, hogy megette őket az idő. A recepciós pulton ott volt az a bizonyos kis csengő. A pult mögött polcok voltak. Egy lépcső vezetett fel, viszont nem egy folyosó nyílt az aulából.

- váljunk szét. - javasolta Seungmin.

- az lesz..Chan, Jisung, Hyunjin, ti menjetek balra, Jeongin, Seungmin és én megyünk fel. - próbáltunk ugyanannyi felé oszlatni, de mi így is kevesebben maradtunk, pedig voltak még velünk. A lépcsőfokok, az ajtóhoz hasonlóan, nyikorogtak a lábunk alatt. Vörös szőnyeg takarta a lépcsőt, amin a lábunk nyoma meglátszott. Egy folyosóra értünk fel, tele volt szobákkal, és innen is nyílt egy lépcső. - ti menjetek jobbra, mi megyünk balra, ha hamarabb végeztek, menjetek fel a lépcsőn!- fordultam az egyik beosztottamhoz.

- rendben! - bólintott, majd az embereit terelgetve elmentek jobbra.

- rendben, menjünk...- indultam meg balra. - ti nézzétek azt az oldalt, én nézem ezt. - biccentettem Seungmin felé.

- oké. - nyitott be Jeongin  egy szobába, de a kilincs a kezében maradt, és az ajtót is kiszakította a helyéről.

- ha lehet, ne rongálj meg több tárgyat. - válaszul csak bólintott és hátra hajította a kilincset, bele a falba, ami beomlott. - most mondtam.

- bocsi...- vakarta tarkóját. - itt nincs senki. - ment egy másik szobához. Én is elkezdtem nézegetni a szobákat, de szinte mindegyik ugyan úgy nézett ki. Vörös ágy, két fotel, egy kisebb asztal, ablak és ennyi. Azt hiszem kezdem érteni miért ment ez csődbe. - hyung...azt hiszem...találtam valamit...de nekem ehhez nincs gyomrom...- veregette meg a vállam, és kidobta a taccsot.

- mi az? - mentem az utolsó szobába, ahova benyitott.

- nem hinném, hogy jó ötlet lenne...! - szaladt utánam.

- a kocsiban van víz, menjél és igyál. - hesegettem el. Az ajtót lassan beljebb toltam, és megláttam azt, amitől Jeongin hányni kezdett. - ez nem lehet...! - rohantam az ágyhoz. Elkéstem... A haját arrébb tettem, de így sem láttam sokat az arcából. Arcát felismerhetetlenné verték, testét megcsonkították. A walkie-talkien keresztül szóltam mindenkinek, hogy jöjjenek az első emelet huszonnegyedik szobájába.

- mi történt? - jött be Chan. - ez meg...ez ki? - kérdezte, amint meglátta a testet..vagyis inkább a test maradványait.

- ez...ez Jia...- térdeltem az ágy mellett.

- sajnálom...- tette a kezét a vállamra. Erőszakosan töröltem le a könnyeimet.

- adj egy zacskót vagy valamit! - álltam fel. A zsebéből előhúzott egy kisebb tasakot, pulcsim ujját lehúztam a kezemre, és kitéptem egy hajszálat. - Jia hajkeféjében kell lennie hajszálnak...vigyétek be és vizsgáltassátok ki, hogy ugyan az-e a DNS. - nyomtam a kezébe. - a helyszínelőket kihívom én. - mentem ki a szobából.