A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

109

Minho pov :

Percek teltek el, amikből órák lettek. Azokból napok, belőlük pedig hetek.

Egy hónap telt el. Egy hónapja fekszek a kórházban, és bámulom a falat, vagy éppen az ablakot. A fiúk még mindig nem akadtak San nyomára. Mintha a föld nyelte volna el. Félek, hogy valami baja fog esni Jiának, vagy a babáknak.

Az ajtó kinyílt, és a fiúk léptek be rajta, kezükben papírokkal.

- szia ! - mosolygott Jeongin, s leült az ágyra. - ezt neked hoztuk. - tette ölembe a mappát.

- mi ez ? - néztem rá furán.

- nyisdd ki, örülni fogsz neki. Ennek is, itt. - nyomta a kezembe Jisung, a másik mappát. Érdeklődve nyitottam ki.

- Choi múltja, ahogy kérted.

- kicsit tovább tartott, mint gondoltuk. A pirosban vannak a kapcsolatai, a sárgában a helyek, ahol élt, a zöldben a családja, a kékben a sulis évei. - magyarázta Chan.

- nem volt könnyű feladat. - állt meg az ágy előtt Hyunjin.

- semmit nem találtunk róla. - állt mellé Seungmin.

- a házát néztük át, régi barátait hallgattuk ki, a családját is. Nem kevés emberrel találkoztunk. - húzta el a száját Jisung.

- a kapitány nem nézi jó szemmel, hogy Choira utazunk ennyire. - tette karba a kezeit Changbin.

- majd meglátja, hogy egy szemétládát alkalmazott. - nyitottam ki az egyik mappát.

- sok időbe telt mire ezeket összeszedtük, de legalább nem fogsz unatkozni, mivel elég sok mindent sikerült összegyűjteni. Az anyukája még kisbaba fotókat is adott. - biccentett Felix.

- leginkább a helyekre vagyok kíváncsi. - lapozgattam. - jó sok helyen lakott..jártatok már valamelyik háznál ? - néztem fel rájuk.

- csak annál, ahol veled voltunk. - válaszolt Hyunjin.

- rendben...azokat a házakat nézzétek meg elsőnek, amik nagyok, és nincsenek annyira bent a városban. Talán nem is Szöulban tartózkodik. - figyeltem újra a lapokat.

- de miért pont Jiát viszi el mindenki ? - sóhajtott Jeongin.

- mert szemre való, fiatal, és az enyém. - válaszoltam.

- mi vagyunk a testőreitek, ti pedig a boldog királyi pár ? - húzta magasra szemöldökét Changbin.

- te vagy a kedvencünk, törpe. - küldtem felé egy puszit.

- eltöröm még jobban. - mutatott lábamra.

- hány óra ?

- tizenegy. - válaszolt Chan. - menjünk most az egyik házhoz ?

- umm...aha. Legyen ez. - adtam Jeongin kezébe a mappát.

- szerintem, én is eltöröm mindjárt a lábam. - adta át a mappát Seungminnak.

- ezt mire átnézzük. - fújta fel az arcát, s fejét rázta.

- melyik az ? - hajolt közel hozzá Hyunjin, amire Seungmin ránézett. A szájuk majdnem összeért. - DIK BAZDMEG,  MEKKORA !- nézett rám. Véletlen lefejelte Seungmint.

- ez a legnagyobb, és legtávolabb van a várostól. Tökéletes lenne, elbújni. - hoztam fel mentségemként.

- nem baj srácok, majd Minho meghív minket egy vacsorára, miután lezártuk ezt, az ügyet. - legyintett Felix.

- az lenne a legjobb, ha Jiát pont a születésnapján találnánk meg. - mosolyogtam, ahogy elkalandoztak a gondolataim.

- mikor van a születésnapja ? - kérdezte Chan.

- március...nem tudom hányadika...de lehet, hogy február...- néztem a padlót.

- lassan egy éve, hogy megismertétek egymást, de nem tudjátok a másik születésnapját ? - ráncolta homlokát Changbin.

- nem...- ráztam fejemet.

- akkor honnan veszed, hogy március, vagy február ? - firtatta Jisung.

- emlékeztek, mikor átjöttetek inni, és felelsz vagy merszet játszottunk ?

Egyszerre bólogattak.

- akkor kérdezte meg valamelyikőtök tőle, hogy szűz-e. Ő pedig azt mondta, hogy nem, halak. Szóval február húsz, és március húsz közt születhetett. - vontam vállat. Hangosan nevettek fel.

- az évet legalább tudod ? - kérdezte kuncogva Jeongin.

- tudja a frász. - húztam el a számat.

- legalább azt tudod, mikor találkoztatok ? - vigyorgott Hyunjin.

- június tizenöt. - bólintottam. Hangosan tapsoltak meg.

- ügyes vagy. Jár a jutifali. - dobott hozzám Felix egy csokit.

- aki hamarabb megtalálja Jiát, az lesz a kicsik keresztapja. - néztem rajtuk végig.

- kint várlak titeket a kocsiban. Vagy nem várlak meg titeket. - ment ki Changbin.

- várj meg, Hyung !- szaladt utána Felix.

- sietünk. - mosolygott rám Chan, majd kiterelte a többieket az ajtón.