A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

21

A padló felmosása után a fürdőbe igyekeztem, Minhohoz. A fürdőkád szélén ült és varta a sebet a vállán. Hazudnék, ha azt mondanám nem legeltettem szememet felsőtestén.

- Minho...- szólítottam meg halkan.

- igen?

-...mindegy, hagyjuk. - legyintettem és elindultam a szobámba.

- fejezd is be, ha már elkezdted. - hangjára megálltam. Egy sóhaj után visszafordultam.

- csak annyit akartam, hogy...akkor nem mehetek el Jaehoval? - néztem a padlót. Sóhajtva tette le a tűt. Felállt a kád széléről és elém sétált. Tuti elpirultam, nagyon melegem lett.

- ezt már megbeszéltük, szerintem. - emelte fel a fejem államnál fogva. - nem akarom, hogy valamilyen bajod essen. - akkor vegyél fel egy pólót...

- tudom... legalább azt engedd meg, hogy itt legyünk. Nem megyünk sehova, bent leszünk a szobámban.

- nem szeretném, hogy ide jöjjön. Nem bízok a fiúban. Ha kiderül, hogy benne van, és tudja hol lakunk, nem lesz jó vége, Jia. - tette kezét a vállamra.

- de Jisoo is tudja hol talál minket. - néztem fel rá.

- és elég is, hogy ő tudja. Azt szeretném, ha biztonságban éreznéd magad itt. Remélem megérted, nem akarok vitát. - bólogatni tudtam csak. - okos kislány. - veregette meg gyengéden a fejem.

- nem fáj? - biccentettem válla felé.

- ki lehet bírni. - mosolygott. - de azért nyertünk valamit. - mosolygott diadalittasan.

- mit?

- egy doboz ingyen tejet. - halkan kuncogtam el magam.

- te vagy az első barátom. - néztem rá hálásan. Épp karjával vállamnál fogva húzott egy ölelésbe. Bizonytalanul öleltem vissza. Lassan váltam el tőle. - m-megyek csinálok valami vacsorát...- motyogtam a padlót nézve. Csak arra a csókra tudok gondolni, amit nem rég adott. Puha ajkai vannak. Most, hogy így jobban belegondolok...vele csókolóztam elsőnek...ebbe csak még jobban belepirulok. Miközben csináltam a vacsorát Minho sétált be. - kérdezhetek valamit?

- persze.

- miért nekem hittél, és miért nem neki?

- mert igaz az, amit mondtam. - értetlenül fordultam felé.

- sok mindent mondtál...

- nem baj, gondolkodj. - ült le az asztalhoz. Homlokomat ráncolva fordultam vissza a majdnem kész vacsorához. Hallottam, ahogy feláll az asztaltól, azt hittem, hogy kiment, de nem. - mit főzöl? - a hátam mögött állt meg, a gáztűzhely közé és a teste közé szorított be. Fejét a vállamra tette.

- r-ráment...- motyogtam.

- finom az illata. - aprót bólintottam.

Vacsora után mind a ketten a nappaliban ültünk. Minho a Tv-t kapcsolgatta valamilyen érdekes film után kutatva, én pedig a fejemet támasztva néztem unottan a képernyőt.

- állj Minho! - kaptam keze után, de mire kimondtam átkapcsolta. - kapcsold vissza! - izgatottan vártam, hogy jól láttam-e, ami a csatornán megy.

- miért?

- Csingiling! - görbült felfelé az ajkam. - kérlek, nézzük ezt ! Kérlek! - kulcsoltam össze a kezeimet és közelebb másztam hozzá.

- komolyan? Egy tíz éves nem néz ilyeneket. - nevette el magát, de lerakta a távirányítót. - tényleg kislány vagy. - rázta a fejét.

- inkább nézzed. - ültem törökülésbe. Kuncogás hallatszott mellőlem, amire dühösen néztem rá. - ne nevess...papi...- morogtam orrom alatt.