Hey Angel [One Direction FF.] 18 + Befejezett

6 fejezet

Liamet körülbelül két hete nem láttam, természetesen naptárat nem adtak, így hálám jeléül elkezdtem a körömreszelőmmel felvésni arra a kurvára méregdrága falra, így sajnálatos módon nincsenek szép, formás körmeim... Pedig én fenyegetőztem ám az őrnek, hogy így a sarkuk éles lesz és egyszer majd "véletlen" rákarcolom a monogramomat arra az édes kis pofájára.

Hát... Ezt sem értékelte...

Most már díszpárnáim sincsenek, mert egyik nap amikor hozták be nekem az ebédet pofán vágtam vele azt a drága jómadarat és elvileg belement a csücske a szemébe és fájt neki... Nem tudom, hogy Liam mivel foglalkozik, de elég puhány testőrsége van...

Már karalábélevest sem kapok... Múltkor kiszedegettem belőle a karalábékat és azzal dobáltam azt a nagy hústornyot, jó, lehet, hogy egy kicsit megvártam, amíg megpenészedik, megrohad és, ha rá nézel akkor rájössz, hogy az még a saját lelkednél is rondább, tehát, körülbelül nem ismered fel, miféle lény-e, de most komolyan, addig dédelgettem őket, hogy azt hittem elmásznak... Na szóval, arcon dobtam, így annyira meglepődött, hogy eltátotta a száját és oda is ment egy...pár... Emiatt meg lehányta ennek a sznob fasznak a perzsa szőnyegét, -derült ki utólag-, ha ezt előbb tudom lepisilem vagy valami hasonló parasztságot csinálok én is. Azóta a kedves bácsit Rókának hívom. Értitek...róka...

A lényeg az, hogy jól le lettem kúrva, hogy tudom-e, hogy mennyibe kerül, erre a válaszom az volt, hogy a prostiknak biztos jól megy, úgyhogy hidegen hagy...

Szerintem lassan önként elengednek az őrök dalolva.

De van egy tervem. Van egy faház az udvaron, ahonnan a kertész szokta kihozni a fűnyírót, szóval gyanítom, hogy ott lehetnek a szerszámok. És csak, hogy elkeserítselek benneteket az a bizonyos "kertészfiú" hatvan éves és löttyedt segge van... Jó éjt, lányok... Visszatérve az a terv, hogy ellopok valamit és megszökök, megyek Amszterdamba és prostinak állok, majd küldök ennek a fasznak egy szelfit,- amin természetesen jól látszanak a melleim és a kuncsaftjaim-, hogy legalább az ötven éves papi megkapott egy menetre, ő pedig nem és kinyalha... Ácsi! Azért azt nem... Inkább azt, hogy vetesse ki pár bordáját és szopja le magát készségesen, és egy vigyorgó emoji természetesen. :)

Idáig tökéletesen alakult minden, kihoztak, hogy megsétáltassanak, én pedig elkezdtem énekelni, így kihalt ötméteres körzetemből mindenki. Hála az égnek nyitva volt az ajtó, és simán beosontam rajta. Volt itt minden emberek! Fasziknak karácsony lett volna. Mégis a kerítésvágónál maradtam, mert az elég praktikus, a kilógó, nem kívánatos dolgokat is jól el tudja távolítani. Nagy mosollyal az arcomon fordultam meg, de beleütköztem valakibe... Ó, hogy az a!

-Szerencséd, hogy én láttalak meg.-szólalt meg először.

-Mit akarsz, Louis?-kérdezem ártatlanul pislogva.

-Te mit akarsz, Diana? Csak nem szökni?-vonta fel a szemöldökét.

-Dehogyis! Csak...csak el akartam kezdeni a kerítésvágó karrieremet!-még mindig ugyanúgy bámult.-Na jó...-adtam meg magamat.-Mókust akartam fogni.

-Ezzel?-bök a kezemben lévő tárgy felé.

-Igen, tudod a nyakánál fogva. Hangtalan és gyors és össze sem gecizi a pólódat.-villantok egy nagy mosolyt, tudod olyat, amit anyád szokott tőled kérni karácsonykor a fotókon.

-Ez... Nem tudom eldönteni, hogy morbid, vagy beteg, vagy ámulatba ejtő-e. De te tuti, hogy kattant vagy, és kéne neked egy pszichológus.-magyarázza.

-Mondták már páran.-vonok vállat.-Na azok már többet nem szólaltak meg, na mindegy.-vonok vállat.

-Ezt inkább elveszem, és nem szólok erről a többieknek és a főnöknek sem, ha a fülébe jutna, akkor nagyon ki lenne akadva.-veszi el tőlem.-Nem tudsz elmenekülni előle, Diana! Senki sem. Úgyhogy ne is próbálj, csak élvezdd ki ameddig itt vagy.-tanácsolja.

-Azt mondod, hogy legyek egy aranyásó, luxus prosti?-kerekednek el a szemeim.-Te véletlen nem akarsz egy menetre, he?!-szerencsétlen suttyóra úgy ráordítottam, hogy pár percig egy helyben maradt és szerintem nem vett levegőt, mert már kezdett lilulni.

-Maradj nyugton! Egy esélyed volt! A következőnél nem leszek ilyen kegyes!-rángatott kifele...

*_*

Az incidens óta két nap telt el, már bőven este volt, sötét. A szobámban olvastam valami könyvet amit kaptam, nem igazán tudtam felfogni, mert a szökésen járt az eszem, egyszer csak kicsapódott az ajtó.

-Liam?-szólítottam meg, amikor becsukta maga mögött.

-Diana...-lépett közelebb, én pedig automatikusan felálltam, a fejemet a két kezébe fogta és a szemeimet bámultam, kissé zavaros volt a tekintete, és alkoholos volt a lehelete.-Olyan gyönyörű vagy.-folytatta.-Sokkal gyönyörűbb vagy, mint bármelyik nő akivel eddig voltam.-suttogta és közben közelebb húzott magához és a nyakamba temetkezett.-Ezért akarlak.-behunytam a szemeimet, hátha kiderül, hogy ez egy álom és fel tudok ébredni, sajnos, sejtettem, hogy mi fog következni.-Letelt az egy hónap, most már azt akarom, hogy az enyém legyél.-ekkor elkezdtem remegni a karjaiban.

-Én...én nem akarom!-találtam meg a hangomat és megpróbáltam harcolni.-Engedj el, Liam!-rúgtam, ütöttem, semmi sem hatotta meg, durván megfogta a melleimet és az ágyra lökött.-Engedj el!-kiáltottam újra, de nem reagált.-Liam, részeg vagy, te nem ilyen vagy, engedj el, könyörgöm, beszéljük meg!-kezdtem el sírni és még jobban vergődni, de csak annyit értem el vele, hogy lefogott és lehúzta a nadrágomat.

-Shhh.-nyugtatott.

-Liam! Ne! Liam!- a hasamra fordított és nem láttam semmit, mert a lábaimat fogta. Csak annyit hallottam, hogy kicsatolja az övét, én pedig szorosan behunytam a szemeimet, mintha csak ki tudnám zárni a külvilágot, de sajnos nem tudtam, valóságosak voltak az érintések.-Liam! Liam!-mintha hittem volna abban, hogy ha a nevét üvöltöm bőgve akkor észhez tér és megkönyörül, de nem tette, mert éreztem, hogy az ujjait beleakasztja a bugyimba és...és ekkor megállt minden. Azt hittem, hogy megint sokkot kaptam és elvesztettem az eszméletemet, netalántán az agyam kikapcsolt, de nem, mert hallottam megint a cipzárnak a hangját és, hogy Liam megfordított.

Nem szólt hozzám legelőször is rám adta a nadrágomat és csak bámult. Én pedig csendben, dúdolgatva hintáztattam magamat az ágyon és még mindig folytak a könnyeim.

-Egyszer fogom megkérdezni, Diana! Ki az az Adam?-hirtelen mintha megszűnt volna minden létezni, forogni kezdett velem minden és előtörtek az emlékek, amiket eltemettem jó mélyre.-Tudod, hogy mi józanított ki? Hogy nem Liamet ordítottál, hanem azt, hogy "hagyj, Adam", ezért utoljára kérdezem, hogy ki az az Adam!-teljesen idegbeteg volt, mintha bekattant volna nála valami.

-Senki.-válaszolok tömören. Ő pedig szitkozódva elhagyja a szobát, gyorsan az ajtóhoz futok és kulcsra zárom.

Majd a fal mentén lecsúszva zokogok, amíg el nem ér az álom, ami sokkal jobb, mert az nem fáj jobban, mint a valóság és az álmokban nem kell viselned a tetted következményeit...