Hey Angel [One Direction FF.] 18 + Befejezett

24 fejezet

-Engedj el! Hallod?! Húzz az anyádba, te gorilla!-hisztizett Lea, mint mindennap, az új testőre miatt, akit nem lehetett lerázni.-Hagyjál békén, hallod? Tampont nem akarsz jönni cserélni velem?!

-Lea, fejezd már be...-hallottam meg Harry hangját.

-Nem! Elegem van, Harry! Majdnem meghaltunk és te erre nap, mint nap emlékeztetsz! Meg még mellém raktad ezt az óriás bébit is, aki követ engem MINDENHOVA, és a házat meg nem hagyhatom el! Kurvára kezd elegem lenni! Egy óra magányt akarok, most! Húzzatok innen mind a ketten!-kiabált.

-Hisztis vagy, drága feleségem, de mint a kurva élet.-de legalább elmentek...

Majd kopogtak az ajtómon, kinyitottam és visszaültem az ágyra, amúgy sem csináltam semmi mást.

-Sajnálom, hogy megint hallanod kellett, de másképp nem tudom őket lerázni, kivéve ha a hülye picsát játszom.-ült le mellém és megsimogatta a hátamat.-Hogy vagy?-kérdezte aggodalmasan.-Eszel te rendesen?-fogta meg a beesett arcomat.

-Igen, fényt.-tömör válasz, többre nem futotta, ha most jól lettem volna, akkor azt mondtam volna, hogy fotoszintetizálok, de rohadtul emésztett belül az, hogy megöltem valakit és nem voltam hajlandó senkivel sem beszélni. Kivéve Leával, de ezt a többiek nem tudták, mert azzal csak még jobban fájdalmat okoztam volna Liamnek, amit nem akartam. Ezért kellett titokban találkoznunk.

-Diana... Én még mindig azt mondom, hogy ne emészd magadat, mert egy hős vagy, nem pedig gyilkos. Megmentetted a bátyám életét és mindannyiunkét is.-könnyezik be. Ez van, másfél hete mindennap ez megy, együtt bőgünk....

-Hogy van Liam?-kérdeztem halkan, a beszélgetés nálunk azt jelenti, hogy Lea beszél, én pedig egy-két szavas válaszokat adok, és itt ki is fullad az egész, de legalább több, mint a semmi.

-Dolgozik, éjjel-nappal, hogy elkapja ezt a rohadékot, de nyoma veszett. Sehol nem találják.-az fasza.

-És...mondott rólam valamit?-próbáltam kiszedni belőle, megrázta a fejét.

-De aggódik érted, Diana... Nagyon és hidd el, hogy...-ekkor nyílt az ajtó és Liam torpant meg a küszöbön.

-Diana?-kerekedtek el a szemei, hiszen vele nem kommunikáltam, rosszul voltam magamtól és nem akartam, hogy így lásson. Összetörten.

-Liam, ez nem az aminek látszik, csak én beszélek,Diana pedig meghallgat.-mentegetőzik Lea, de amikor Liam ránéz inkább feláll és kimegy.

-Aggódok érted, Diana, hisz szeretlek és a férjed vagyok. És bánt, hogy inkább a húgommal beszéled meg, mintsem velem. Igazából mindegy, csak rád akartam nézni... Ha hajlandó leszel egy pszichológussal beszélni akkor szólj.-megsértődött.-Nekem ki kell mennem, dolgom van.-csapta be maga után az ajtót, én ezt úgy értelmeztem, hogy el fog innen menni, de hisz azt nem akartam!

Nem hagyhat itt! Én nem akarok, hogy így váljunk el, ha elmegy. Úgy ahogy voltam szaladtam le az udvarra, egy melegítőgatyában és Liam pólójában. Ott értem utol és éppen egy fekete kocsinak az ajtaja nyílt, egy magas, szőke srác szállt ki belőle, akin szintén egy napszemüveg volt. Nagyon ismerősnek tűnt, csak mintha most hosszabb haja lenne...

-Luke?-dermedtem meg.

-Diana!-kapta le a szemüvegét.-Hát te itt?-lepődött meg.

-Ti ismeritek egymást?-kérdezte meg Liam.

-Luke-kal együtt voltunk amikor én végzős voltam és ő meg egyetemista, de csak párszor randiztunk, aztán ő elköltözött.-válaszoltam.

-Jó téged látni.-biccentett mosolyogva.-Apropó, Payne.-rázott kezet a férjemmel.