Hey Angel [One Direction FF.] 18 + Befejezett

32 fejezet

Össze voltam zavarodva.

Nem tudtam józanul gondolkodni.

A beteg állat, aki fogva tart és a férjemre vadászik az a testvérem, azért mert kinyírta a másik testvéremet... Lukenak pedig a menyasszonya voltam, úgy hogy nem is tudtam róla...

-Nem lehetünk testvérek.-bizonygattam.

-Sajnálom, Diana.-húzta el a száját és még mondani akart valamit, de elkezdték a kilincset rángatni. Luke sietősen dobta le a kezében lévő telefont az ágyra és kinyitotta az ajtót.

Egy őr állt ott.

-Megtalálták Payne-t, és valószínű megsebesült. Jöjjön!-Luke még egyszer rám nézett és futott az őr után.

Liam...?

Nem, ez nem lehet! Ez nekem túl sok egy napra!

Az ágyon lévő telefonnal szemeztem. Győzött a szívem. Sajnos nem tudtam józan ésszel gondolkodni, ezért még mielőtt elsötétült a képernyő, ráböktem, hogy ne záródjon le és gondolkodás nélkül kezdtem el beírni azt a számot, amit Liam mondott vészhelyzet esetén. Amikor elkezdett kicsörögni, bezártam az ajtót és lélegzetvisszafojtva vártam.

-Haló?-szólt bele a telefonba, miközben a háttérben egy lövés hallatszott és eléggé zihált.-Most nem éppen a legalkalmasabb, bárki is az...

-Liam!-sírtam, ahogyan meghallottam a hangját.

-Diana?-kérdezett vissza.-Jól vagy?-nem bírtam válaszolni.-Diana? Itt vagy?

-Liam te meg mi a faszt csinálsz?! Legyen már eszed! Nyomd ki azonnal!-Harry hangját hallottam meg és utána pedig dulakodásét, majd megszakadt a vonal.

Visszahívni időm sem volt, mert valaki rángatni kezdte a kilincset, amit ki kellett nyitnom és visszarángattak a szobámba...

Majdnem egész éjjel fent voltam. Viszont amikor felkeltem egy székhez voltam kikötve és az a picsa nézett velem farkasszemet. Mellette ott volt Shawn is, majd pár perccel később betoppant Luke is. Shawn a kezében egy kést forgatott, ami rohadtul nem volt jó jel.

-Most, hogy így egybegyűltünk...-kezdett bele Shawn.-Ugye tudjátok, hogy mi történik az árulókkal?-nyeltem egyet és még Luke-ra sem mertem nézni.-Tegnap az embereim közelharcba kerültek Payne-nel.-nézett rám.-Meglőtték a karját, de elmenekült.-biggyesztette le az ajkát.-Luke?-kérdezte, de közben folyamatosan engem nézett.-Mi történik az árulókkal?

-Meghalnak.-válaszolt.

-Akkor magyarázd meg, hogy miért indítottál tegnap egy hívást Liam felé a szobádból?! Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy nem figyeltetem minden lépésedet...-rázta meg a fejét rosszallóan, majd elindult feléje a késsel.

-Viselem a következményeit.-nem tört meg, szigorúan bámult rá.

-Ez zene füleimnek.-tartotta a nyakához a kést, de ezt nem hagyhattam.

-Nem ő volt!-kiáltottam fel és tudtam, hogy ezt még megbánom, mert emiatt fogok kapni valamiféle büntetést.

Erre Camila kapta fel a fejét.

-Tudtam!-forgatta meg unottan a szemeit.-Hogy te sosem tudod, hogy hogyan húzd meg magad...-ciccegett, majd semmilyen figyelmeztetés nélkül behúzott nekem egyet, így feldőltem a székemmel.

Feljajdulni sem volt időm, mert a következő pillanatban Shawn rántott fel a székemmel.

-Gondodat viseltem hónapokon át és ez a hála?-vonta fel a szemét. Ez beteg. Valami nem okés vele.

-Cseszd meg!

-Csak hogy tudd, mielőtt meghalnál, hogy lenyomoztuk, hogy hol vannak a drágalátos férjedék. Ma estére már az egész banda halott lesz.-vigyorgott rám.-Utolsó szavak?-nem akartam sírni, de akaratlanul is kicsordult a könnyem. Lukera néztem, akit időközben két őr fogott le.

-Rohadj meg!-köptem felé a szavakat.

-Kísérjék ki innen Mr. Hemmings urat, ez nem lesz szép látvány. Köszönjük a szolgálatait, de nincs szükségünk már Önre. Kidobhatjátok.-biccentett a két őrnek.

-Nehogy bántsd!-sziszegte Luke. Semmi baj, tátogtam felé sírva. És már itt sem volt, újra egyedül voltam.

-Utolsó szavak?-ismételte meg magát és a nyakamhoz közelítette a kést.

Akkor tört el nálam a mécses amikor megéreztem, hogy a vérem kiserken.

-Terhes vagyok!-kiáltottam remegve. Shawn megállt, elkerekedtek a szemei.

Camila tért észhez legelőször a kábulatból.

-Te hülye kurva! Kinyírlak a fattyaddal együtt!-kezdte el tépni a hajamat.

Shawn szedte le rólam.

-Elég volt, Camila! Elég! Nem bántok terhes nőt, nem vagyok szörnyeteg!-állította le.-Gondolkozz, Shawn... Gondolkozz...-beszélt magához hangosan.

-Én viszont, igen.-felkapta az asztalról a kést és a lábamba szúrja, felordítok a fájdalomtól.

Annyira fájt, hogy nem érzékeltem semmit sem a külvilágból, pedig eléggé hangosan veszekedtek, Shawn ordított vele, Camila pedig spanyolul szidta az anyámat... Az lett a vége, hogy Camila dühösen felviharzott. Majd Shawn utána. Én aaddig kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy el fogok vérezni, meghalok és Liam özvegy lesz.

De végül Shawn visszajött egy dobozzal a kezében.

-Ki fogom húzni a kést.-közölte, de nem számolt be meg semmi, csak tette amit mondott. Ismét fájdalmas hangok közepette szidtam valakit.-Lefertőtlenítem.-mondta.

Így amikor csendben volt egész normálisnak tűnt, nem értem, hogy hogyan lehet képes ilyesmire.

-Tudod... Nem ellened irányul ez az egész, hanem Liam ellen. És nem vagyok szörnyeteg.-hangsúlyozta ki.-Ezért, még ma este szükségem lesz rád, hogy sikerüljön a terv és miután Liam meghalt, szabad vagy. Nem foglak bántani a baba miatt...-motyogta.

-Nem halhat meg!-suttogtam.

-De, meg kell. Bosszút kell állnom a testvéremért.

-A bosszú semmit nem old meg.

-De, ez meg fog.-közölte elszántan és eloldozta a kezeimet miután bekötözte a kezemet, majd távozott.

Valami fura itt.

Csak tudnám mi az...