Hey Angel [One Direction FF.] 18 + Befejezett

20 fejezet

Farkaszemet néztünk egymással. Elválasztott minket az egész folyosó, de nem nagyon érdekelt. Amikor elindult felém, ledobtam a kezemben lévő táskámat és azt tettem amit Ő. Megszüntettem a köztünk lévő távolságot. Nem nagyon zavartatta magát, egyből az ajkaimra tapadt, amit készségesen viszonoztam. A fenekemet markolászva éreztem, hogy emelkedek a földtől, ezért összekulcsoltam a dereka körül a lábaimat. A levegőhiány miatt elváltunk és egymás szemébe néztünk ismételten, elsötétült teljesen a tekintete. Nem rakott le, úgy indult meg a pár méterrel arrébb lévő irodája felé. Valahogyan csak bejutottunk, én pedig most már kényszerítettem, hogy rakjon le, mert be kellett zárnom az ajtót, máris megéreztem a karjait a derekamon és magához vont, éreztem a meleg leheletét a fülcimpán, kirázott a hideg.

-Akarlak.-búgta a fülembe, és ismét éreztem azt a kellemes bizsergést. Nem is habozott, megfordított, és megcsókolt. Alig tudtam elválni tőle, hogy egy értelmes mondatot ki tudjak nyögni.

-A táskáim...és a bőröndöm...-lihegtem két smár között.-Kint hagytam őket valahol.

-Intézem.-válaszolt és el kezdett húzni az asztala felé, felkapta a telefonját és hívott valakit. Gondoltam, hogy addig kihasználom az alkalmat és letérdeltem elé, az övével babráltam.-Louis! Igen, persze, igen.-helyeselt, én pedig sikerrel jártam és lehúztam a sliccét.-Diana kint hagyta valahol a táskáját és a bőröndjét, szedd össze, légyszi.-elszánt tekintettel vettem le róla a nadrágot, végig a szemébe nézve.-Louis... Ahhjj, most le kell, hogy rakjalak! Nem érdekel, mondj le mindent!-hajította a kis heverőre a telefonját és felrántott a földről.

-Mit is mondtál le?-kérdeztem.

-Több ezer fontot.-elmosolyodtam a válaszán. Imponáló volt, hogy mindenek elé helyez.

-Azt hiszem, hogy kárpótolni tudlak.-vonom fel a szemöldökömet.

-Azt elhiszem.-húzott magához a tarkómnál fogva.

Elkezdtem kigombolni az ingét, de elég macerás volt, mivel nem engedett el egy percre sem, végig ostromolta az ajkaimat. Ezért megelégelve, eltéptem, a gombok koppanva jelezték, hogy a padlóra kerültek.

Liam felvont szemöldökkel bámult, majd hitetlenkedve megrázta a fejét.

-Nem sajnálom.-csettintettem egyet a nyelvemmel.

-Azt gondoltam...-közeledett felém, én pedig hátráltam, amíg az íróasztalba nem ütköztem. Meglepődni sem volt időm, az összes papír és írószer a gombok mellett végezte, Liam mindent lesepert, majd felültetett rá. Nem törődve a pólómmal tépte azt szét, mintha csak viszonozta volna, amit tettem. A nadrágomat pedig lerángatta rólam, miután a magassarkúkat eldobta valahova a sarokba. Magáról is leszedte a cipőt és a bokájánál lévő gatyát.

Vadul smároltunk, amikor elszakadt tőlem és a homlokomnak döntötte a sajátját.

-Maradtál.-suttogta.-Tudod, hogy ez azt jelenti, hogy már nincs visszaút?-kérdezte komoly tekintettel.-Két nap múlva a királynőmmé foglak tenni és örökre együtt leszünk.-hintette be puszikkal a nyakamat.

-Azt hittem, hogy már most is az vagyok.-kapcsoltam ki a melltartómat és hagytam, hogy hanyatt döntsön és átvegye az irányítást...

*_*

Fehérneműben feküdtünk egymáson a kis heverőn és nem szólaltunk meg.

-Komolyan mondtam.-szólalt meg.

-Komolyan cselekedtem.-kontráztam rá.

-Önző leszek és soha többé nem engedlek el.-írt le apró köröket a hátamra.

-Önző leszek és hagyom, hogy önző legyél.

-Komolyan beszélek, Diana! Ha akarsz akkor még most  menj el!-nyomatékosította.

-Azt hittem, hogy ez a lehetőség lejárt úgy...másfél órája.-pillantottam a fali órára.

-Nem akarom, hogy tőlem függj, Diana! Azt akarom, hogy boldog legyél.-ekkor dühösen ültem fel és kerestem a nadrágomat.

-Tudod mit? Ha neked nem jelent semmit, hogy nem szálltam fel a gépre, akkor nem tudok mit csinálni, ha nyomod nekem itt a szent dumát, bazdmeg nem egy  ministráns fiúhoz akarok hozzá menni, kérem vissza a mocskos szádat!-gomboltam be a farmeromat és a szekrényhez siettem, hogy kivegyem Liam tartalék ingjét.

-Diana... Én komolyan beszélek! Te egy angyal vagy, az én sötét világomban! Nem akarom, ha ez megváltozna...-magyarázta lassan, de én egyre csak erőre kaptam.

-A faszt, Liam! Azt! Elegem van! Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak! Akkor most elmondom utoljára, két nap múlva férjhez megyek, ha nem leszel az oltárnál, no problem... Akkor összeszedek az utcán egy srácot aki elvesz a két szép mellemért és seggemért! Ilyen egyszerű, drágám!-indultam el kifele, de megtorpantam.-És dugdd fel magadnak a gyémántodat!-rángattam le magamról a gyűrűt és a kezébe adtam, már a kilincsen volt a kezem, amikor újból megszólalt.

-Ha elvitted az ingemet miben megyek haza?-tette fel a kérdést, én pedig az ajkaimba haraptam és annyira, de annyira dühös voltam rá, hogy elkezdtem kigombolni a ruhadarabot, majd hozzá vágtam.

-Nesze neked, itt az angyalod!-léptem ki melltartóban és végig sétáltam Liam emberei előtt, mindenki tátott szájjal bámult.-Zayn, a bőrdzsekidet!-utasítottam, ő pedig milyen meglepő, nem ellenkezett, szó nélkül megkaptam és felvettem, felhúztam és láttam, hogy Liam fentről figyel.-Louis, indulunk.-mutattam be neki még egyszer és elhagytam az épületet.