Hey Angel [One Direction FF.] 18 + Befejezett

28 fejezet

-Jobb lesz, ha most felmegyek, mielőtt még olyat mondok, amit megbánok.-szólalt meg halkan és hátat fordított nekem.

-Cseszd meg a kurva leveledet! Tudod, hogy kinek írogass ilyeneket... Meg az hogy megcsaltál, amíg csak látszatként voltunk együtt?! És én még direkt megkérdeztem! Megkérdeztem, de te seggfej módjára letagadtad! Miért kellett hazudnod?!-kiáltottam utána, de nem tisztelt meg azzal, hogy megáll és válaszol.

Harry ebben a pillanatban toppant be és elkerekedett szemekkel bámult.

-Dráma van.-súgta neki Niall.

-Kuss legyen!-rivalltam rájuk.

Tiszta ideg voltam! Fel tudtam volna robbanni!

Mégis hogy tehette ezt velem?

Lefele indultam a tenger felé, de aztán megtorpantam. Igazából mit is csinálok? Miért én menekülök, ha nem is én tettem semmit... Liam az oka mindennek, nem pedig én, így liftbe szálltam. A kártyával bementem a szobánkba. Liam kint ült a teraszon és cigizett. Idáig nem igen láttam azt, hogy bagózott, ezért kicsit meglepődtem. Odamentem hozzá, majd kivettem a kezéből és beleszívtam.

-Ne dohányozz, egészségtelen!-felvont szemöldökkel bámultam.

-Bagoly mondja...-gúnyolódtam.

Néma csendbe burkolóztunk egy darabig.

-Megcsókoltál egy másik srácot.-kezdett bele.-Én pedig képes lettem volna megölni csupán puszta kézzel.

-Megcsaltál.-mondom rá sem nézve.

-Nem csaltalak meg.-válaszol nyugodtan.

-Akkor ez a levél miről szól?!-nyomom a kezébe idegesen. Elolvassa, majd felnéz rám.

-Ezt nem én írtam!-tagadja.

-Akkor mégis ki?-kérdezem kétségbeesetten.-Igazából tök mindegy... Nem kellett volna megcsalnod, vagy akkor nem tudom, hogy mi a bajod velem, de ha te így gondolod akkor legyen és...-idegesen félbeszakított.

-NEM CSALTALAK MEG! Bassza meg, Diana... Hisz mindenkinél jobban szeretlek!-csapott egyet az asztalra, mire összerezzentem.

Nagyot nyeltem.

De nem tudtam erre reagálni, mert valaki kopogott. Sietősen mentem az ajtóhoz, nem akartam ott maradni Liammel.

Harry állt ott.

-Mit szeretnél?-kérdeztem meg halkan. Hallottam ahogyan Liam felém közeledik.

-Azt hiszem... Azt akarom mondani, hogy... Igazából...-kezdte el a mondatot, de nem tudta sosem befejezni.-Nálad van a levelem amit nekem szántak.-mondja ki gyorsan.

Tessék?!

-De ez van rajt, hogy... L. P. És...-akadok fent ezen.

-Igen, Lea Payne írta.-néma csend. De azért folytatta.-Azt mondta, hogy a könnyeitől nem látva rossz emeleten szállt ki és véletlen ide csúsztatta be, tekintve, hogy ugyanaz a szobaszám, csak az emelet különbözik.-vakarta meg a tarkóját.

Mi van?

-Tessék.-nyújtom át neki sokkosan, majd megköszöni és elmegy.

Ez...

-Lea megcsalta Harryt.-mentem vissza lassan az erkélyre.-Na jó kell még egy cigi...-akartam kivenni a dobozból, de Liam elkapta a kezemet.

A szemeibe néztem.

-Nem csaltalak meg, de te viszont, Diana... Megcsókoltál egy másik férfit...-ajjajj...

-Én... Én...-dadogtam.

-Te az enyém vagy, én pedig a tiéd és ezen senki és semmi nem változtathat.-húzott magához a tarkómnál fogva, felültetett az asztalra, majd a lábaim közé furakodott...

*_*

Már délután négy elmúlt... Liam elaludt nos miután mi... Igen...

Gondoltam a part mentén lévő árusoktól hozok valami gyümölcsöt. Leának írtam, hogy van-e kedve, hátha ki tudjuk közben beszélni a Harrys dolgot, de azt írta, hogy még vele van, ebből sajnos nem tudtam eldönteni, hogy ez jó vagy rossz...

Így egyedül mentem.

Megvettem amit akartam és a hotel felé vettem az irányt.

Velem szemben egy nálam pár évvel idősebb lány cipelt két nagy szatyrot, viszont az egyik elejtette, így kiborultak abból a gyümölcsök, automatikusan odamentem, hogy segítsek neki.

-Nagyon köszönöm!-hálálkodott.

-Messze mész? Vagy segítsek elvinni?-gondoltam megkérdezem, mivel ez az egy is elég nehéz volt, a lány pedig kisebb volt nálam magasságra.

-A következő utca.-mondta.

-Akkor segítek.-ajánlottam fel.

-Köszönöm! Három testvéremmel vagyok itt, már alig várják, hogy hazaérjek...-mesélte.

-Nem tűnsz spanyolnak.-jegyeztem meg miközben bekanyarodtunk egy szűk utcába.

-Nem, kubai vagyok.-mosolyodott el.

-Melyik ház?-kérdeztem, mivel már a fél utcán felsétáltunk.

-A következő, a másik oldalt.-elfordultam, hogy megnézzem, de a következő pillanatban egy nagy ütést éreztem meg a tarkómnál. Összeestem, majd kissé homályos tekintettel néztem fel rá. Fejen csapott az egyik táskával?

-Ki vagy te?

Leguggolt hozzám.

-Ugye milyen semmirekellőek a pasik? Ha mi nők akarunk valamit, akkor azt magunknak kell elintéznünk...-mosolyodott el, majd a számhoz nyomott egy textilt, amitől nagyon álmos lettem.

Nagyon, de nagyon álmos...