Hey Angel [One Direction FF.] 18 + Befejezett

Epilógus

Liam szemszöge:

Nem tudom, hogy mennyi ideje állhattam a sírnál, de egy örökkévalóságnak tűnt.

Végigsimítottam a neven, majd leraktam a virágot és meggyújtottam a gyertyát.

Shawnt néztem, aki ugyanezt tette.

-Nyugodj békében, testvérem.-motyogta szomorúan.

Fél karral átkaroltam, ő mindig meghatódott, amikor itt voltunk. Megértem, hisz a testvére volt.

-Gyere, haver...-vezetem ki a temetőből.

Én voltam, aki ott volt vele, amikor Diana kórházba került, én voltam neki ott a rizikós pillanatokban.

Megbocsájtottam.

Mindenki megbocsájtott neki.

Hisz nem volt más, csak egy elveszett kisfiú, aki családra vágyott és szeretetre.

Diana is erre vágyott.

-Köszönök mindent, Liam.-mosolygott rám.

-Ne hülyéskedj... Mostanában olyan, mintha a testvérem lennél te is.-legyintettem. Nem akartam elérzékenyülni, pedig elég gyakran ment ez.

Beültünk a kocsiba, én pedig vezettem, a megbeszélt helyre. Sietnem kellett, mert egy kicsit késésben voltunk.

Ezért határozottan ki leszünk nyírva Lea által...

-Megjöttünk!-kiáltottam el magamat az új házamban. Házunkban, hogy pontosítsak, mert Shawn is itt lakott.

-Késtetek, ti kőbunkók!-üdvözölt a drága húgom.

-Ashton.-ráztam kezet az új vendéggel.-Hogy megy a rendőrségen?-kérdeztem szórakozottan.

-Ne is mondd annyi a munka és akit le kell csukni...-fogta a fejét kissé túlságosan is túljátszva a szerepét.

-Ne legyél már ilyen, Ashton!-üti meg nevetve Lea.-Hagyjátok ezt abba! Nem is rendőr.... Csak megjátszotta...-forgatta meg a szemeit.

Igazán okos dolog volt felhívnia a középiskolai szerelmét Leának. Valahol mindig keresztezték egymást a szálak, mert így Niall az összeset rács mögé tudta juttatni.

-Állj csak el a feleségem mellől, Irwin!-dünnyögte Harry.

Végül együtt maradtak. Miután Dianát elrabolták nem adták be a válást, mert rájöttek, hogy ahhoz túlságosan is szeretik egymást.

Louis pedig összejött az egyik pincérnőmmel.... Zayn pedig a maga módján még mindig keresi az igazit, vagyis rácsap a lányok seggére és akinek ez bejön azt elveszi... Niall maradt a most már leérettségizett barátnőjével.

-Hol van az unokám?!-csapta be anyám az ajtót, úgy látszik ő is késett.

Családi szokás.

-Köszi, anya, hogy kérdezed, jól vagyok...-dünnyögtem unottan.

-Kész vagyok!-kiáltott ki. Mi pedig elindultunk az asztalhoz enni.-Csináltam levest és sült...-nem hagytam, hogy végigmondja, mert megcsókoltam és megfogtam a hasát.-Húst.-fejezte be a mondatot.

-Szia.-öleltem át.

-Szia.-köszöntött csillogó szemekkel.-Nélkülem mentetek ki Raulhoz a temetőbe?! Én is menni akartam...

-Nem jöhetsz, nagyon hideg volt, te meg ilyenkor nem fogsz ott ácsorogni, örülj, hogy főzni engedtelek!-ráztam meg a fejemet.

-Már semmi baja a lábamnak, Liam!-nyafogott.

-Húgi.-lépett be Shawn is és átölelte.

-Mondd meg ennek a dinkának, hogy semmi bajom sincs már.-mondta a testvérének.

-Igaza van...Liamnek.-állt az én oldalamra.-Majdnem meghaltál, másodperceken múlt és elvérzel.-komolyodott meg.

-Jól van... Együnk.-legyintett és mindenki leült.

-Luke?-kérdeztem, mert feltűnt, hogy nincs itt, pedig ki van hagyva neki egy hely.

-Levelet küldött.-mondta Diana.-Őt idézve "Kiscsillag a szülésre ígérem ott leszek, addig még fejbe lövök pár embert, hogy jobb világra szülessen a pici maffiózó."

-Bajba keveredett?-vontam fel a szemöldökömet.

-Nem mond nekem semmit ilyenekről. De lehet.-húzta el a száját.

Inkább már nem is beszéltünk ilyenekről, miután mind a két fogás elfogyott, Diana megjelent egy adag muffinnal.

Mindenki kivett magának egyet-egyet, kivéve őt és Leát, meg anyut.

Ez kissé fura...

Beleharaptam és abban a pillanatban köptem is ki és velem együtt mindenki. Az ízét nem tudtam semmihez sem hasonlítani, de szörnyű volt!

-Mi van ebben?-kérdeztem fintorogva.

-Nézd meg a színét.-utasított mosolyogva.

Kék. Kék színe volt.

Ez AZ A szín?

-Kisfiú?-fogtam meg a kezét boldogan.

-Naná, hogy kisfiú!-csókoltam meg nevetve, majd elhúzódtam tőle.

-De akkor miért van olyan íze?-érdeklődtem.

-Mert nem volt ételfesték, így temperát raktam bele.-vont vállat.

Azért nem ettek belőle!

Niall viszont... Elkezdte mindenkinek a tányérjáról leenni a maradékot.

-Mi van?-vette észre, hogy figyeljük.-Finom!-mondta sértetten.

Csak kinevettük és végleg megnyugodtam, amikor Diana a mellkasomra hajtotta a fejét.

Nathaniel.

Így fogják a fiamat hívni. És legyen olyan erős és bátor, mint az anyja...

A telefonom csörgése szakította félbe az ünneplést.

Titkosított szám.

Egyből félre vonultam és feszülten beleszóltam, nem igazán hiányzott most a sok izgalom.... Bőven volt már belőle.

-Liam Payne.-szóltam bele.

-Luke vagyok.-szólt bele ziláltan.

Majd egy kis szünetet tartott.

-Segítened kell, nagy bajba keveredtem....