Hey Angel [One Direction FF.] 18 + Befejezett

13 fejezet

-Hmm...-próbáltam volna meg átfordulni, de eléggé meggátolt egy kar, ami szorosan átkarolt. És valaki úgy horkolt mögöttem, hogy a medvéket is elkergette volna az biztos...

A vállam felett óvatosan hátra néztem és imádkoztam, hogy csak egy medve legyen ott, senki más. A picsába! Amikor megláttam azt az idegesítő arcot, becsuktam a szemeimet azonnal.

Igazából reflexből jött, hogy mit kéne tennem. Gyomorszájon könyököltem. De az ellenkező hatást értem el, a könyököm kezdett el fájni. A faszom a kigyúrt felsőtestébe! Csak annyit, hogy felkelt, így én konkrétan leestem az ágyról.

-Diana?-kérdezte bizonytalanul.

-Miért aludtunk egy ágyban?-akadtam ki, úgy látszik, hogy elég hangosan, és megeshet, hogy ezt visítottam, mert egy harmadik személy leesett az ágyról.

-Louis?!-fogtam a fejemet.-És te, hogy kerültél az ágyba?-idáig az esetek nyolcvan százalékában egyedül aludtam benne, és Liam a padlón. A másik húszban pedig nem volt itthon, gondolom ment az arabbal a bordély házukba.

-Mi most szendvicseztünk?-szűkítette össze a szemeit Louis, nagyon a mellkasomat szuggerálva. Amikor lenéztem, csak akkor döbbentem rá arra, hogy fehérneműben vagyok. A kezeimet magam elé kaptam, hogy takarjam magamat valamennyire.

-Nem!-rivalltunk rá egyszerre Liammel.

-Ha te ilyeneket gondolsz Louis, akkor kurvára ki vagy rúgva, mert kurvára még Diana az eszedbe sem juthat, hallod?!!-amíg tartott a kiakadása, magamra kaptam a padlóról az első kezem ügyébe kerülő pólót és gyanítom, hogy Liamé volt, kissé nagyobb volt, mint az enyémek, és az is furcsának hatott, hogy nem volt szexi dekoltázsa.

-Jól van, haver, nem kell féltékenynek lenned!-tette fel a kezeit védekezésképpen, belőlem pedig kitört a nevetés.

-Mi ezen olyan vicces?-kérdezte zavartan Liam. Louis pedig most látta a legjobbnak, ha kisurran.

-Ami nem a tiéd képletesen, arra nem lehetsz féltékeny.-világosítottam fel.

-Parancsolsz?-lepődött meg.-El foglak feleségül venni.-közölte.

-Akkor is csak egy papírt fogsz kapni, mint amid most is van, sem többet, sem kevesebbet. -billentettem oldalra a fejemet és láttam, hogy kezdd ideges lenni, felettébb szórakoztató volt.

És az is, hogy nem tudott erre mit mondani.

-Megyek tusolni.-avattam be.-Fel kell frissülnöm a tegnapi után. Mit is szívtatok?-érdeklődtem.

-Kubai füvet.-nyitott be Louis, de csak a fejét merte bedugni.-Kiüt, mint a szar. Az egyik mexikói ügyfelünk adta ajándékba. Többet ér mint az életed.-magyarázta.

Valahogy éreztem.

-Louis!-vágott hozzá egy papucsot Liam, aztán felém fordult.-Nincs igazad, Diana.-nézett mélyen a szemembe.

-Miben?-meg sem kellett volna kérdeznem, mert tudtam.

-Ha adnál esélyt kettőnknek akkor belém szeretnél.-jött közelebb.

Az ajkamba haraptam. Nem pont erre a válaszra számítottam, inkább egy ilyen Liames választ vártam volna: "Ha így folytatod felviszlek a magángépemre és megháglak két ülés között."

Túlságosan is közel jött. Nekem is kellett erre reagálnom valamit.

-Vigyázz. Nehogy te legyél előbb az.-suttogtam.-És...-nem hagyta, hogy befejezzem, a tarkómnál fogva magához rántott és megcsókolt.

Talán hagyhattam volna magamat, talán hagytam is volna magamat. De az ajtó nyikorgó hangja mindent megoldott. Kijózanított. És ez egyáltalán nem zavart, mert nem szeretem Liamet. Nem szabad szeretnem.

-Diana, meghoztam az esküvős terveknek a...-akadt meg amikor meglátott minket, Liam nővére.

A csókpartnerem ekkor kiviharzott a szobából és estig nem is láttam. Elvileg itthon sem volt. A francba! Ha már otthonomnak hívtam ezt a nagy aranykalitkát akkor baj van, nagyon nagy baj. Viszont lassan már éjjel is volt, amikor nagy hévvel jött be. Félreraktam a könyvemet és érdeklődve néztem rá.

-Elutazunk.