Hey Angel [One Direction FF.] 18 + Befejezett

12 fejezet

A számat harapdáltam és remegett a kezem. Itt volt előttem a szerződésünk feketén-fehéren. Már csak annyit kellett tennem, hogy aláírom az összeget és a nevem alatt. Lehunytam a szemeimet és sóhajtottam egyet. Nem kell a pénze! Igaz, hogy semmi sincs, de a becsületem többet ér, mint az, hogy lehúzzam ezt a maffiózót itt. Inkább hódolok be az ősi mesterségnek. Prostitúció. Aham... Biztos...

-Diana?-néz rám kérdően.

Most már gondolkodás nélkül írok oda egy összeget és szignózom.

Elveszi tőlem és elolvassa, majd felszalad a szemöldöke.

-Ez a tartozásod összege, egy fonttal sem több.-állapítja meg.-Biztos, hogy ezt akartad odaírni, Diana?-némán bólintok és elhagyom a szobát.

Liam Payne menyasszonyaként.

Azóta egy hét telt el. Liam anyukája és a húga már el is kezdte tervezni az esküvőt. Liamtől pedig kaptam egy gyűrűt. Utáltam. Ronda volt és...és drága... De mégis imádtam. Mert nem ökölnyi méretű gyémánt volt rajta, ahogy azt vártam.

-Liliom vagy rózsa?-mutatott fel kettő mintát Leah.

-Liliom?-kérdezek vissza bizonytalanul.

-Hmmm...-dünnyögött magának.

Egyáltalán nem volt kedvem ehhez az egészhez, hisz ez nem is az én esküvőm lesz. Hisz nem is szeretem Liamet. A teraszon üldögéltünk, mi nők. a fiúk pedig a kertben állva cigiztek. Vagy füveztek. Nem érdekelt lassan már, egy hajszálnyira voltam attól, hogy itt hagyjam a gazok válogatását és beleszívjak valamelyik slukkjába. Mégis összehúzott szemöldökkel bámultam Liamet. Haragudtam rá. Haragudtam magamra, amiért lelkileg hatni tudott rám és belementem ebbe az egészbe... Pedig nem akartam, egyáltalán nem! Ezért nem beszéltem vele!

-Összevesztetek?-szakítja meg ez az egy mondat a gondolatmenetemet.

-Tessék?-illetődök meg, amikor már Leah nem volt itt, helyette az anyukája foglalta el a helyét.

-Liammel. Összevesztetek? Nem nagyon beszéltek és nem is csókolóztok.-gyanakodik.

-Tudja, az illem és...-dadogva keresem a kifogásokat.

-Teszek az illemre!-legyint.-Legyetek boldogok! Szereted a fiamat, ugye?-egyet bólintok.-Hidd el ha össze is vesztetek azt ne vedd magadra... Liam valójában egy nagyon jó ember. Fontos neki a család. És nagyobb a szíve, mint azt gondolják. Ha valakit szeret, akkor annak az egész világot rakja a lábai elé.-ez nem a Szürke ötven árnyalatából van? Banyek... Ha megtalálom a vörös szobáját, akkor a drága anyósomat odarángatom... -Csak adj neki egy esélyt még, oké?-néz rám reménykedve.

-Rendben.-bólintok. Adnom kéne neki egy esélyt? Valahogyan lepereg előttem a közös életünk, hogyha adnék neki egy esélyt. Ágy, ágy, ágy, ágy, ágy, konyhapult, ágy, ágy, ágy, koporsó. Úgy érzem, hogy tartalmas életem lenne. Még a végén egy nimfomán picsának fogok tűnni, mint az Alkonyatból a Bella... Abba már bele sem merek gondolni, hogy Edward ezt hogyan tudta kiváltani belőle biológiailag... Mondjuk Bellának egyszerű volt produkálnia... Folyton nyitva volt a szája...

-Akkor menj és csókoldd meg!-unszol a leendő anyósom. Ha ezt nem teszem meg, akkor úgyis levágja, hogy kamu az egész és megszűnik a szerződés és lehet, hogy örökre itt kell majd takarítanom.

Vonakodva és egy gombóccal a torkomon húzom meg a mellettem lévő sört, fogalmam sem volt, hogy kié. Liam felé veszem az irányt és...és megállok előtte, elhallgatnak és kérdőn néz rám.

-Most lesmárollak.-jelentem ki, de mire szólásra nyitná a száját, befogom az enyémmel.

Nem tudom, hogy meddig tarthatott a pillanat, de ez a kis rohadék egész idő alatt át akarta tolni a nyelvét a számba! Egy idő után meguntam és szimplán megharaptam. De volt még valami furcsa... A szájának az íze. Majd bevillant az egyetemi gólyabuli. Ezek füveztek! A suttyók! És nekem nem adtak!

Elváltam tőle és kikaptam a szöszi kezéből a füvet és szívtam egy slukkot. Liam anyukáját figyeltem ahogyan boldogan konstatálja, hogy minden rendben velünk, majd bemegy.

-A...hem... vhéér..zzikk.... ah... nyehl...vhem...-dünnyög valamit.

-A nyelved sem pörög, öcsi!-röhögtem képen és még egy szívtam.

-Diana!-ölelt meg boldogan Allah. -Olyan dögös vagy!-nyalja meg a száját.

-Nem akarok Szultána lenni!-lököm el a kezét.-Neki sem akarok a Szultánája lenni!-böktem a szerencsecsomag felé.-Nem akarok kis basákat szülni!-szomorodok el.

Liam pislogás nélkül bámul, majd úgy néz ki, mintha nagyon koncentrálna.

-Teherbe ejtettelek? De jó!-tapsolt egyet örömében.

-Nem!-tiltakozok hevesen.-A te izéd, nem ment bele az én izékémbe!-romboltam le a gyerekek virágnyelvét.

-A tiéd miért izéke és az enyém miért izé? Az enyém miért nem izéke??!!-háborodik fel.

-Mert az enyém aranyos!-vágom mellkason, mire hátrahőköl.

-Szerinted az enyém nem aranyos?!-akad ki végleg.-Velem jössz, megnézzük, hogy kié az aranyosabb!-kezdett el befele húzni, a többiek pedig füttyögtek és nagy összegeket fogadtak arra, hogy melyikünk nyer.

Amikor a szobába értünk komótosan kezdtem el leszedni magamról a nadrágomat. Liam ugyanezt tette, kissé be voltunk állva. Kissé. Éppen a felsőmet húztam át a fejemen amikor kivágódott az ajtó és aztán be is csukódott. Louis volt az.

-Bocsi, dugjatok nyugodtan, nem zavarok. A fal másik oldaláról beszélek addig.-kezdett bele.-Haver, igazából én hol lakom? Nem találok oda.

-Itt.-válaszolt Liam és közelebb jött hozzám, egy szál alsóban.

-Hol?-értetlenkedett.

-Itt, Louis. Itt laksz. Mit nem értesz ezen? ITT!-kiáltja el magát.

-Értem már haver, kösz!-válaszolt.-Vágom, itt.

Liam mint aki jól végezte dolgát elmosolyodott, átkarolt és végigdőltünk az ágyon.

-Álmos vagyok.-dünnyögi.

-Én is.-ásítok egyet.

-Én is.-hallottunk meg egy hangot a padlóról, de már nem volt erőm megnézni, hogy ki az, elnyomott az álom...