Hey Angel [One Direction FF.] 18 + Befejezett

29 fejezet

Sötétség. Mindenhol csak azt láttam, amellett, hogy zúgott a fülem és szétment a fejem.

-Liam... Liam...-nyögtem fájdalmasan... De nem válaszolt.

Minden erőmet összeszedve próbáltam meg felkelni, de láncok csörgése jelezte azt, hogy valamire készülök. Oda voltam rögzítve a falhoz, mint egy kikötött kutya.

Ekkor pedig felkapcsolták a villanyt.

Shawn ült velem szemben,-derült ki, bár ezt lámpa nélkül nem láttam-, és elvigyorodott.

-Végre felkeltél... Három napja ki vagy ütve... Szar ügy.-jegyezte meg.

-Te meg három napja itt ülsz? Szar ügy...-viszonozom kissé erőtlenül.-Szar életed lehet, haver. Ha a csajod is ilyen pszichopata...-emlékeztem vissza arra, hogy hogyan is kerültem ide.

-Vizet?-hagyta figyelmen kívül és felém nyújtotta a palackot, felvont szemöldökkel bámultam. Ugye nem gondolta komolyan, hogy elfogadom?-Mielőtt olyan halált halsz, ami kedvezőbb lenne.-magyarázta meg, hogy miért adja nekem.-Bontatlan!-szemforgatva elvettem tőle és beleittam. Majdnem az egészet kiittam, de legalább már nem zúgott a fülem és a fejem is jobb volt.

-Hol...hol vagyok?-tettem fel a következő kérdést.

-Visszatértél Angliába.-ó, hogy az a...-London mellett vagyunk.-avatott be.

-És Liam?-nem becsültem alá annyira, hogy tudjam, hogy ő valószínűleg figyelteti.

-Liam vagy a hullája?-tette fel olyan költőiesen a kérdést, mintha abból a baszott Hamletből idézett volna!

-Hol van a férjem? Nem kérdezem meg még egyszer!-sziszegtem dühösen.

-Már ő is itt van, ne aggódj.-legyintett.-Minden a B terv szerint halad...

-Miért nem az A?-akadok meg.

-Mert Camila a kelleténél előbb hozott el téged, nem megbeszélt módon...-dünnyögte.

Felvontam a szemöldökömet és elmosolyodtam.

-Csak netalántán egy nő nem engedelmeskedett neked?-nevettem ki, ő pedig nem törődve ezzel hátatfordított nekem.-Ezt úgy hívják, Mendes, hogy szopacs.-erre viszont megfordult.

Elkapta a hajamat a fejemet hátrafeszítette.

-Ezt pedig úgy hívják, Diana, hogy kés, ami kurvára el fogja vágni a torkodat!-nyomta hozzám szorosan és abban sem voltam biztos, hogy nem serkent-e ki a vér.

Aztán elengedett. A matracra lökött, ahonnan felkeltem.

Majd leguggolt hozzám és a láncokhoz nyúlt, majd a kulccsal kinyitotta őket, így a kezeim szabadok lettek.

-Csak hogy érzed a vendégszeretetet.

Inkább erre nem mondtam semmit, azt akartam, hogy menjen már el. De az ajtóból még visszafordult.

-Mielőtt még elfelejtem... Egy ismerős szállodában robbanás történt.-dobott le a földre egy borítékot.

Mi?

-Azt mondtad, hogy Liam itt van!-álltam fel újból.

-De azt nem, hogy jól is...-ezzel pedig bevágta maga mögött az ajtót és kulcsra zárta.

Felkaptam a borítékot, amiben annak a hotelről a képe volt, ahol mi szálltunk meg legutoljára. De már egyáltalán nem tükrözte azt az állapotot, ami pár napja volt.

A matracra roskadtam. Egyedül voltam egy sötét pincében, ahol semmi sem volt, kivéve egy lámpa, meg egy matrac. Ki kell innen jutnom!

-Segítség! Engedjenek ki! Liam!-dörömböltem az ajtón.

Nem jött senki értem, pedig vártam, perceket, órákat, napokat... És semmi.

Talán egy hónap telhetett el.

Aztán egyik nap nyílt az ajtó.

Belibbent rajta az az olcsó szajha.

-Rég találkoztunk.-mosolygott rám.

-Ja, addigra a három testvéred éhen halt, mi?-kérdeztem gúnyosan.

-Ne vedd a szívedre, hogy ilyen naiv vagy!-rakta a szívére a kezét drámaian.

-Te meg azt, hogy ilyen kurva vagy!-biccentettem és láttam, hogy kezd neki is elfogyni a türelme.

-Örülök, hogy tudsz káromkodni, de most nem ezért jöttem... Milyen érzés?-ült le a székre, amire Shawn leült egyszer, mert azóta semelyiket sem láttam.

-Micsoda?-kérdeztem tetetett meglepődéssel.-Az amikor majd Liam megtalál és kapok egy pisztolyt, amivel megölhetlek, majd a hajadnál fogva végighúzlak az egész baszott kerten? Jó. Jó érzés lesz.-lehetséges, hogy ebben az időszakban, amióta itt vagyok, átértékelődtek bennem a dolgok. Már nem tudtam higgadt maradni.

-Nem.-rázta meg a fejét szórakozottan.-Milyen érzés az, hogy nem tudsz semmit. A tehetetlenség. Az, hogy nem tudod, hogy meghaltak-e, vagy azt, hogy te mikor fogsz meghalni... Milyen érzés ez, ribanc?-hajolt közelebb, én pedig nem bírtam türtőztetni magam, elkaptam a haját és tépni kezdtem, majd ő is az enyémet.

Ez a cicaharc addig folytatódott, ameddig szét nem választottak minket.

Shawn fogta le Camilát, engem pedig...egy szőke hajú srác?

-Luke?-felejtettem el mindent. Csak az számított, hogy ő most itt volt.

-Látom még megismersz.-lépett el távolabb tőlem és biccentett egyet. Teljesen rideg volt.

-Jó egy régi ismerőst viszontlátni, nem, Diana?-kérdezte Shawn.-Gyakran fogod látni, mert nekünk dolgozik.-tessék?!

-Mi?!-kerekedtek el a szemeim.

Aztán elkezdtek összeállni a darabok. Luke tanácsolta, hogy kezdjünk el utazni. Luke mondta, hogy hova menjünk...

-Mit csináltál, Luke?-kérdeztem már-már a sírást visszatartva.-Hogy tehetted ezt?

-Te is örülsz, hogy látod, nem, Luke?-Shawn csak-csak feszítette azt a húrt.

-Hát hogyne.-válaszolt szórakozottan.-Egy ilyen testet, mindig öröm látni.-nyalta meg az ajkát.

-Csak, hogy tudd Diana, hogy ki segített a férjed megölésében.-vigyorogtak mind a hárman a képembe, én pedig a falmentén leroskadtam.

Nem! Nem! Ez nem történhet meg!

De mégis...

Luke elárult és akkor Liam is nagyon nagy veszélyben van...