Epilógus

118 20 49
                                    

– Szóval Zsófi végül beleszeretett a szörnyetegbe?

– Mondhatjuk így is – nevettem el magamat Csaba megszólalásán. – Mondhatta volna, hogy tudja, sok hűhótól megszabadított volna – forgattam a szememet.

Csaba beállított hozzám karácsony reggelén egy tál mézeskaláccsal, így együtt ünnepeltük a szeretet ünnepét. Elmeséltem neki mindent Zsófiról és az összejövetelünkről. Kiderült, hogy ő volt a legnagyobb shipperünk egész idő alatt – ezen jót is mosolyogtam utólag.

– És a te szerelmi életeddel hogy állsz? – tettem fel viccből a kérdést.

– Hát, még korábban, abban a nagy viharban félretárcsáztál egy lányt – vörösödött el.

Majdnem leejtettem a sütimet, amikor megszólalt. Teljesen poénból kérdeztem rá a dologra, nem számítottam arra, hogy valami értelmeset fog felelni nekem.

– Szóval Lénának hívják és felhívtam, miután olyan bunkó voltál vele. Aztán beszélgettünk – mosolyodott el, miközben előrehajolt egy újabb mézeskalácsért. – Jó sokat beszélgettünk. Egyszer csak kitaláltuk, hogy összejöhetnénk, most pedig együtt vagyunk.

A szemem teljesen elkerekedett: minden válaszra számítottam, csak erre nem. Csaba annyira zavarban volt, miközben velem szemben ült, mint még soha. Elmosolyodtam. Örültem, hogy egy ennyire szerencsétlen és törődő emberi barátra leltem abban a mosdóban.

– Most min mosolyogsz? – vonta fel a szemöldökét.

– Csak azon, mekkora szerencsém van veled, te idióta. Te vagy az én piperkőc legjobb barátom.
_____________________________

Sziasztok! 👋

Nem is tudom, hol kezdjem ezt a kis elköszönést. Az epilógus végül nagyon rövid lett, mint láthatjátok is, viszont ezt mindig is egy kis baráti jelenetnek szántam Ákos és Csaba között. Őket szerintem sosem fogom tudni elengedni, annyira imádtam írni a legjobb barátságukat és nagyon sajnálom, hogy vége 😥 (eskü nem sírok éppen, á nem).

Ez az első sztori, amit ennyien olvastatok és szerettetek és amit ténylegesen végigírtam. Néha vért izzadtam azért, hogy egy fejezet megszülessen, néha pedig könnyebben ment a dolog. De ez szerintem most mindegy is, imádtam a hülye szereplőimet, imádtam foglalkozni ezzel az egésszel és imádtam olvasgatni a kommentjeiteket (még akkor is, ha az elmúlt hetekben nem tudtam reagálni rájuk) 💗.

A fejezetben említett Léna pedig egy valós barátom, aki nélkül már rég abbahagytam volna az írást. Miatta kezdtem bele ebbe a történetbe és miatta nem adtam fel kb pont egy éve. Szóval nagyon köszönöm XeniaMisable minden támogatásod 💗.

Emellett nagyon köszönöm minden munkáját Vikinek, aki a világ legcukibb bétája NightmareGale14! Roxának, aki egy imádnivaló előolvasó RoxaTheFox! Tüncnek, aki mindig ott volt, ha valamiben a segítségét kértem, princess_tunc! És Lexinek, akinek a tanácsai nélkül biztosan elvesztem volna Naija-chan! 💗

Emellett pedig hatalmas köszönet illet titeket, akik lankadatlan figyelemmel kísértétek a munkámat hétről hétre. Nélkületek abbahagytam volna már sokkal korábban a sztorit, de a támogatásotoknak hála most itt vagyunk. Mindent köszönök nektek 💗.


Emellett ne menjen senki sem üres kézzel haza erről a fejezetről; szeretném bejelenteni, hogy dolgozok a következő két nagyobb projektemen. Az elsőt remélhetőleg pár hónapon belül látni fogjátok. Egy egyszerű Harry Potter fanfiction lesz, de remélem tetszeni fog 😊!

A másik projekt pedig még mindig tervezés alatt áll, de ennek ellenére szeretném elkottyantani, hogy egy fantasy történet lesz, ahol mondhatjuk úgy, hogy még hülyébbek lesznek a karakterek, még nagyobb a dráma és még elborultabb a történet 😋!


Érzelmekből karó [Befejezett]Where stories live. Discover now