Az egyezség l Befejezett ✔️ l

11.fejezet

A mai, hétfő reggelen a szokottnál sokkal hisztisebb, zsémbesebb és mogorvább voltam, mint szoktam lenni. Rohadt szarul aludtam, egész este csak forgolódtam ezért nagyon fáradtan keltem. Ráadásul még a kedvenc pólóm és farmerem is a szennyesben volt így azt a rettentő felsőt kellett volna felvennem, amit utálok és csak szökő évente egyszer szoktam kivenni a szekrényből. 

De ma. Ma nem hagytam, hogy ez még jobban elrontsa a reggelem. Kijátszottam a rendszert. Átcsoszogtam Alex szobájába és kivettem a szekrényéből az egyik Artic Monkeys-os pólóját, amit itthon hagyott, egy pár számmal nagyobb volt rám. Ez már kicsit jobb hangulatot adott hiszen nem az a förtelmes póló, kényelmes és bő és a legfontosabb, Alex illata volt.
Immár a ruhadarabbal a kezemben mentem vissza a szobámba, rádobtam az ágyamra és kivettem a gardróbomból egy másik hosszú szárú, magas derekú farmert, majd felöltöztem. Gyorsan még elintéztem a fürőszobai dolgaimat. Wc-és közben pedig beköszönt a legjobb barátnőm, aki minden hónapban meglátogat engem és az összes női társamat is. Ez még nagyobb boldogsággal töltött el, mit ne mondjak. Sminknek feltettem szempilla spirált, korrektort és szájfényt. Csak a szokásosat. Ezután, csak úgy, mint a múlt hét óta minden reggel, most is fél nyolc után két perccel dudáltak az ablakom alatt. Táskával a vállamon lesiettem a lépcsőn. Anyáék már nem voltak itthon. Kedvesek. Elutaznak egy hónapra és még utolsó nap is korán elmennek, hogy véletlenül se találkozzunk.

Felvettem az asztalról a kis méretű termoszomat, amiben a forró kávém várt. Legalább ezt nem felejtették el.
Felhúztam a fehér Adidas sportcipőmet, a farmer kabátomat pedig csak a karomra tettem és kiléptem a bejárati ajtón.
Miután bezártam a házunk összes ajtaját beültem Danny sport Mercedesének az anyósülésére.

-Jó reggelt, Szépségem – villantotta rám a hófehér fogait közben pedig kifordult a bejárónkról. Hogy lehet ilyen fehér a foga, ha keményen cigizik? Amúgy ma is tökéletesen nézett ki.

-Neked is – ittam bele a forró kávémba szem forgatva. Csak annyi volt a baj, hogy elfelejtettem, hogy forró. -Bassza meg! -Tényleg sírhatnékom volt. És, mikor eszembe jutott, hogy ma fogjuk nyilvánosan ,,felvállalni" magunkat tényleg úgy éreztem, hogy ennél szarabb napom már nem lehet. És még csak fél nyolc múlt.

-Szar reggeled van, mi? - kérdezte felém pillantva.

-Ah! Nem is mond - fújtattam.

-Mi a baj?

-Szarul aludtam, nincsen kimosva az a két ruha, amit ma fel akartam venni, kezdetét veszi ez a bődületes hülyeség, amit kitaláltál és ma még kémiám is lesz plusz elkezdett görcsölni a hasam – soroltam ideg bajosan. - Fokozzam még vagy elég lesz?

-Assz'em értem - bólintott.

-És egyébként, hogyan is akarod ezt a... - kerestem a szavakat - leleplezés dolgot?

-Úgy, hogy mindenki ránk figyeljen – mondta egyből.

-Fantasztikus – forgattam a szemem.

-Most akarod ezt egyáltalán vagy nem? - vette le a szemét az útról idegesen és rám nézett.

-Nem - vágtam rá.

-Akkor mit akarsz? - Nem tudom, miért lett hirtelen ilyen ideges. - Hogy igazi legyen? - Teljesen ledöbbentem. Hogy jutott ilyen az eszébe? Aztán visszajátszottam a fejembe a hangsúlyát és még mérgesebb lettem.

-Na látod, pont ezért nem lehet majd soha igazi! - emeltem fel a hangom.

-Miért, szerinted azt akarnám, hogy igazi legyen? - kérdezte pofátlanul röhögve.