Az egyezség l Befejezett ✔️ l

22.fejezet

-Szóval az orromra köthetnéd, hogy miért töltötted az éjszaka második felét az ágyamban - mondtam a reggeli közben Dannynek, aki velem szemben foglalt helyet- már megszokottan. Hajnalban túl fáradt voltam megtudakolni az okát átvándorlásának. Minden esetre reggel megint úgy keltünk, mint a múltkor. Különösen aranyos arca van korán reggel. Kevésbé problémás és idegesítő.

-Nem áll szándékomban elmondani - válaszolta miközben a telefonján olvasta a napi híreket. Vonzónak találtam, hogy nem csak agyatlanul az Instát pörgeti, hanem érdeklődik a világgal kapcsolatban.

-Miért nem? - kérdeztem miután lenyeltem a zabkását, amit az előbb a kanalamra tettem.

-Mert nem tartozik rád. - Mondom én, alva kevésbé idegesítő.

-Kitalálom. Ha elmondanád csak még jobban szánnálak, igaz? - kérdeztem.

-Így van. - Még mindig nem nézett rám.

-Megígérem, hogy nem fogok sajnálkozóan nézni és könnyekben kitörni csak mondd el - kérleltem.

-Nem - jelentette ki.

-De - nyaggattam.

-Nem.

-Mondták már rám, hogy manipulatív vagyok. Kifogom szedni belőled - biztosítottam. - És mivel kos vagyok enyém az utolsó szó.

-Immunis vagyok a manipulációdra. Nem fogsz kiszedni belőlem semmit. És, ha már a horoszkópoknál tartunk, ikrek vagyok skorpió aszcendenssel, amik köztudottan nem a legjobb csillagjegyek. Legalább is a guruk szerint. Úgyhogy az utolsó szó sem lesz a tiéd - emelte rám végre rám szép szemeit, amik most gúnyosan méregettek.

-Akkor is el fogod mondani - mondtam.

-Nem.

-De.

-Nem.

-De - bólogattam elszántan. Ilyen gyerekesen idegesítettük egymást jó néhány percen át, de végül én győztem.

-Jó, elmondom - tartotta fel a kezét megadóan én pedig a győztesek mosolyával dőltem hátra a széken. - De nem akarok semmilyen érzelmet látni az arcodon.

-Oké - forgattam meg a szemem bár tartottam attól, hogy nem fogom tudni betartani a kérését.

-Nos, egy párszor szoktam álmodni a gyerekkorom néhány sötét pillanatával - nyögte ki az ablakon kinézve. Nem akartam hinni a fülemnek. Gondoltam valamire, de nem akartam arra gondolni, mert nem akartam, hogy az eddigieknél is rosszabb dologra derüljön fény. - És az az arc a tekintettel párosítva. Itt van, megérkezett.

-Ne. Ne az legyen, amire gondolok - kezdtem el masszírozni a szemem.

-Nem tudom, mire gondolsz.

-Jack bántott - mondtam ki.

-Talált süllyedt. - Nem akartam elhinni. Ez egy rémálom. Mi derülhet még ki a múltjából? - Nyolcadikig csinálta. Aztán az egyik tesi órán, miközben kosárra dobtam, felhúzódott a pólóm. A tanárnő meglátta az egyik foltot az oldalamon és marasztalt az óra végén. Kérdezte, hogy mi történ, persze hazudtam, hogy megvertek a buszon meg leestem a bicikliről, tudod ezeket a klisés szarokat. Nem hitte el, rájött és mondta, hogy tud segíteni a gyermekvédelem kapcsán. Elég viccesnek és hihetetlennek gondoltam, hogy majd pont New York egyik leggazdagabb emberét fogják bilincsben elvinni családon belüli erőszak miatt. Még Jacket is behívták az iskolába emiatt. Aztán már gondoskodott róla, hogy legyen orvosi igazolásom - mondta kerülve a szememet. Felfedeztem a tengerkék szemében egy nem átlagos csillogást. Tényleg nem tudtam betartani, amit ígértem. Ha lehet az eddigieknél is sokkal jobban sajnáltam. Az én szememet is szúrták a könnyek. Felálltam és megkerültem az asztalt és mellé siettem. A fejét átfogva húztam a mellkasomhoz az államat pedig a feje búbján támasztottam.