Az egyezség l Befejezett ✔️ l

13.fejezet

Danny

Hát, Sam beköltözött. Kicsit szkeptikus vagyok a dologgal kapcsolatban, mert már a színjátékunk első napján üvöltve veszekedtünk a kocsiban. Sőt még korán reggel is összekaptunk. Nem vagyok benne biztos, hogy ki fogjuk bírni ezt az egy hónapot. Persze, össze kell még csiszolódnunk meg minden, de lehet nem kellet volna ez az összeköltözés dolog. Meg kellett volna lennie az egészséges távolságnak. Így ez viszont lehetetlen.
Azonban, ha más oldalról közelítem meg a dolgot, akkor együtt élek egy gyönyörű lánnyal, aki most még elég távolság tartó, de a későbbiekben ez változni fog, biztosan változni fog. Az pedig tény, hogy kölcsönösen van köztünk vonzalom. Nem lelki és nem szerelmi, de testi biztosan. Talán ő ezt még nem vette észre vagy nem fogadta még el magában, de én észre vettem rajta a kicsi jeleket, amiket talán öntudatlanul adott le.
Szóval örülök és nem is annak, hogy össze lettünk zárva.

Az egyetlen dolog, ami zavar az Sam haverja, Hunter.
Mielőtt bárki azt mondja, hogy féltékeny vagyok elmondom, hogy nem. Na jó, valami fura érzés volt bennem, amikor láttam, hogy olyan közel vannak egymáshoz, de ez nem a féltékenység volt. Valami ösztönöm azt súgta, hogy ennek az embernek is látnia kell a saját szemével, hogy együtt vagyunk, pedig tudom, hogy tudta. Mindenki tudta. Ez talán valami ösztönös rivalizálás volt a részemről, de nem bántam meg. Viszont láttam, hogy Samnek kellemetlen a helyzet, de nem akartam, hogy az legyen, szóval kicsit mégis bűntudatom lett.
Visszatérve Hunterre, kinyomoztam a srácot. Tudok róla mindent. Tudom, hogy az iskolaigazgató a nagybátyja, tudom, hogy a szülei elváltak, mikor tizenegy éves volt, tudom, hogy van egy nővére, hogy az anyja két állásban gályázik, hogy az apjának van egy új családja és, hogy nem fizeti a gyerektartást, hogy két hónappal ezelőtt influenzás volt és, hogy három éve meghalt a nagymamája.
Annak is megpróbáltam utána járni, hogy a barátságon kívül mi fűzi még Samhez, de nem találtam semmit. Visszanéztem az Insta posztokat, de semmi. Bosszantó, mert biztos vagyok benne, hogy szerelmes Sambe, de nincsen bizonyíték.
Túl sok bűnügyi sorozatot nézek. Úgy beszélek, mint valami nyomozó. Mindegy.

Szerda reggel harmadjára is lenyomtam az ébresztőmet, de mikor megint öt perccel később csörgött már dühösen nyomtam ki végleg. Kimásztam az ágyból és lementem az étkezőbe, ahol Sam kavargatta a csészében lévő kávét vagy teát. Üdítő látvány volt pizsamában látni egy konttyal a feje tetején. Egy férfi fekete póló volt rajta egy picike sorttal, amit tulajdonképpen eltakart a póló. Az étkező asztalnál ült az egyik széken. Az egyik lábát maga alá húzta és az asztalon telefonozott néha pedig belekortyolt az innivalójába. Nem vette észre, hogy lejöttem így nyugodtan tudtam megnézni.

-Jó reggelt - köszöntem miután kinézelődtem magam. Felém fordította a fejét, de egy pillanat múlva már újra visszanézett a telefonjára. Nem értettem ezt miért csinálta.

-Jó reggelt - köszönt végre. Lehet most jutott el a tudatáig, hogy én vagyok az és, hogy köszöntem.

-Kávézol? - kérdeztem.

-Igen. Nem kapcsoltam ki a kávéfőzőt, tudsz főzni te is - mondta rám se nézve. Nem valami kedves reggelente úgy látom.

Csináltam én is kávét majd oda ültem elé.
-Hogy aludtál? - kérdeztem. Nem nagyon akart magától kommunikálni.

-Jól, kényelmes volt az ágy - válaszolt és végre letette a telefonját.

-Örülök neki - bólintottam és bele ittam a kávémba.

-Hogy lehet meginni feketén a kávét? - kérdezte elképedve Sam.

-Nem tudom meginni cukrosan, egy kis tejet szoktam beletenni, de cukrot nem - feleltem.