Az egyezség l Befejezett ✔️ l

20.fejezet

-Mikor indulsz? - kérdeztem Alexet csütörtök délelőtt fél tíz felé. A bőröndjébe pakolászott, mert ma indult Londonba. Olyan gyorsan eltelt ez a pár nap, de annyira jó volt, hogy itt volt így megint nagyon fog hiányozni.

-Tíz körül - tette a táskájába a laptop töltőjét.

-Akkor nem tudlak ki vinni a reptérre, mindjárt indulnom kell. Hívj Ubert vagy taxit - mondtam.

-Sam, megoldom - nézett rám kicsit lesajnálóan.

-Jól van, de mindig izgulok mikor elmész - magyaráztam meg.

-Nem kell. Nem lesz semmi baj - ingatta meg a fejét.

-Tudom - rántottam meg a vállam. - Vigyél magaddal valami nasit. Biztos, van itthon.

-Bármit tudok venni a repülőtéren.

-Tudom, bocs. Kicsit szétszórt vagyok.

-Danny hol is van amúgy? - kérdezte a bátyám.

-Edzésen.

-Most?

-Igen. A köcsög edzője hajnal kettőkor felhívta, hogy fél hétre menjen edzésre, mert hétfőn elfelejtette, hogy van - mondtam. Elég kegyetlen volt felriadni kettőkor Danny csengő hangjára. Neki is az volt. Ezért rányomta a telefont a még beszélő edzőjére és káromkodva vissza aludtunk.

-Na jó, én megyek, mert tízre kell bent lennem. Majd írj ha leszálltál. És küldj képeket Londonról - tartottam felé a mutató ujjam.

-Küldök - bólintott és magához húzva szorosan megölelt. - Dannynek pedig add át, hogy nincsen vele semmi bajom, jó gyerek - mondta.

-Átadom - mosolyogtam. Örülök, hogy nem akarja megölni.

-Figyelj, hogyan zárjam be a házat? - kérdezte.

-Nem kell bezárni, Carmela itthon lesz - ráztam meg a fejem.

-Akkor jó.

-Na jó, most már tényleg megye. Puszillak és vigyázz magadra - köszöntem el és kimentem a szobából. A földszinten még beköszöntem a konyhába. - Szia, Carm - dobtam neki is egy puszit.

-Várj! Vettem neked tegnap müzli szeletet. Vidd el magaddal - sietett hozzám az említett dologgal a kezében.

-Köszönöm szépen, de nem kellett volna - mosolyogtam.

-Erről nem fogunk veszekedni. Menj, mert elkésel. Szia! - És már fordult is vissza.

Szórakozottan mentem a garázsba és álltam ki anya kocsijával. Dannyvel még reggel megbeszéltük, hogy nem fog elvinni és iskolába és nem is fog bejönni szóval egyedül mentem.

Ahogy kiálltam Danny pont akkor fordult rá a bejáróra. Csak integettünk és mindketten mentünk tovább.
Menet közben a rádióból felszólalt Harry Styles Lights Up száma, amitől egyből mosolyogtam. A hangot felvettem míg üveghangon nem szólt és hangosan énekeltem. Valószínűleg mindenki idiótának nézett, de Harry Styles miatt megéri. A szám az egész napomat megalapozta. Egész álló nap ez ment a fejemben és végig jó kedvem volt. Ennek a csávónak a dalai annyi endorfint termelnek nekem, mint egy karton csoki.
A suliban a harmadik, a negyedik, az ötödik és a hatodik órára mentem be. Ezek is éppen eléggé leszívták az agyamat. A kémiát és a fizikát nem hagyhattam ki, mert Mr. Colemen háromszor annyit kérne számon rajtam, amennyit meg sem tanított a másik két órát meg szeretem ezért azokra is bent maradtam.

Fél kettő után éppen haza tartottam, amikor a blutooth-ra kapcsolt telefonom hívást jelzett. Danny hívott.

-Szia! - vettem fel.