Az egyezség l Befejezett ✔️ l

16.fejezet

Másnap hat óra húszkor elég fájdalmasan és kegyetlenül, ámde valóságosan hatott a telefonom ébresztője. És ahelyett, hogy kidobtam volna az ablakon vagy egyszerűen csak földhöz vágtam volna és aludtam volna délig, muszáj voltam felkelni. Be kellett mennem legalább az első két órámra, amiken témazárókat írtunk és ezeknek az érdemjegyei befolyásolták az évvégi jegyeimet.

Úgyhogy felkeltem és a lehető leghalkabban, hogy Dannyt ne zavarjam, átmentem a fürdőszobámba. Elsőnek lezuhanyoztam majd fogat mostam és feltettem egy leheletnyi sminket. Ezután törölközőbe csavarva visszamentem a szobámba majd felöltöztem.
Táskával a kezemben elindultam a földszintre és mikor az utolsó lépcsőfokról leléptem a bejárati ajtó is nyitódott és belépett a házba Carmela.

-Szia Sam! - köszönt nekem kedvesen mosolyogva.

-Jó reggelt! - köszöntem én is álmosan.

-Fáradtnak tűnsz. Ittál már kávét? - kérdezte gondoskodón.

-Nem, most akartam – ingattam meg a fejem.

-Majd én csinálok neked egyet – mondta és kedvesen végig simított a karomon.
A konyhában leültem az egyik bárszékre valamelyik másikra pedig a táskámat tettem, Carm meg a kávéfőzővel bíbelődött.

-Nagyon nyúzottnak tűnsz. Történt valami? - fordult felém.

-Ne is kérdezd. Hajnal fél háromkor értünk haza. Mindjárt elalszok - támasztottam meg a fejemet.

-Hol voltatok? - kérdezte aggodalmasan.

-Kórházban.

-Dannyvel történt valami? Jézusom. Jól van? Hol van most? - kérdezte riadtan, mintha saját gyerekért aggódna.

-Nem történt semmi Dannyvel. Fent alszik a szobájában - nyugtattam meg gyorsan.

-Akkor jó - sóhajtott. - De miért voltatok akkor?

-Az egyik barátnőm bevett egy csomó gyógyszert és ivott is rá aztán felhívott. Már nagyon lassan és fáradtan beszélt. Egyből indultunk hozzá, közben hívtuk a mentőket és végül sikeresen beért a kórházba, ahol kimosták a gyomrát. Most a pszichiátrián fekszik - meséltem tömörem.

-Úristen. Ez borzalmas – tette elém a megkészített kávét.

-Igen és az is, hogy ki akarták dobni a kórházból még este. Úgy kellett kiharcolni, hogy bent tartsák megfigyelésen. Ha nem álltunk volna a sarkunkra haza küldték volna - méltatlankodtam. - Meg hogy milyen bunkó emberek dolgoznak ott. Rettenet. Nem értem, miért dolgozik valaki nővérként, ha nem szereti az embereket.

-Borzasztó elfajzott világban élünk. A gyerekek szüleiket megszégyenítően isznak, dohányoznak és drogoznak. A mai fiatalok annyi lelki problémával küzdenek, nagyon sok elvárásnak kell megfelelniük. Sokan még magukat sem tudják elfogadni, nemhogy a világnak megfelelni. És nem tudunk tenni ellene. Most is csak remélni tudjuk, hogy ez a szegény kislány is felépül - ült le elém Carm. Nagyon jól látja a helyzetet.

-Így van - bólintottam és belekortyoltam a tökéletesen elkészített kávémba - Carm, ez a kávé sokkal jobb, mintha én csináltam volna. Köszönöm.

-Nincs mit, szívem. Egy ilyen életet ment egy olyan este után, mint ami neked volt – legyintett. Gyorsan kiittam a bögre tartalmát és feláltam az asztaltól.

-Rohanok, mert elfogok késni és Mrs. Payton nem annyira elnéző - mondtam.

-Biztos, nem szeretnél itthon maradni? Pihenhetnél még - mondta anyai törődéssel.