Daisy Holmes felküzdötte magát a ranglétrán. Azok közé tartozik, akik egykoron kinevették, ám súlyos árat fizetett mindezért. Bár nem felejtette el honnan indult, ma már semmi pénzért nem akarna gúny tárgyává válni.
Daxton Scott lecsúszott ugyanazo...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
A tükörben álldogálva simítom végig a rózsaszín tenisz szoknyámat. Oldalra fordulok, hogy biztos legyek benne, a fehér feszülős pólóm, amit a szoknyámba tűrtem nem-e hangsúlyoz ki olyat, amit semmiképpen sem szeretnék. Felemelem a karom, minden ami kilátszik csak a bordáim száma. Ez megnyugtat. A hosszú, fehér Nike zoknimat kicsivel a bokám fölé húzom, majd a fehér szintén az előbbi márkájú cipőmbe bújok. Felkapom a hátamra az ezüstösen csillogó hátizsákom, majd még egy pillantást vetek magamra. Szőke, fényes hajam hullámokban omlik a vállamra, ajkaimon lágy rózsaszínes rúzs, sötétkék szemeimet tusvonallal emeltem ki.
Meghallom a házunk előtt a dudaszót, nincs időm további hibákat keresni magamon. Lefutok a konyhába, anya éppen a tojásrántottát kotorná a tányáromra, mire közlöm vele, hogy ne fáradjon, mert késésben vagyok. Felkapok egy almát a kosárból, megszorítom apa vállát, aki éppen orrára csúsztatott szemüvegén keresztül a napilapot olvassa, anya arcára puszit nyomok és már ki is viharzok a lakásból.
Szeretem a szüleimet. Minden megtesznek értem, még arra is képesek voltak, hogy feladják az egész életüket és csapot-papot hátrahagyva, háromezer kilóméterrel távolabb újra felépítsék az életüket. Azt akarták, hogy végre normális életem legyen és mindent meg is tettem annak érdekében, hogy így legyen. Szerencsére örülnek, hogy beilleszkedtem, így nem igazán tiltanak meg semmit. Bárhova elmehetek, sosem mondják azt, hogy nem. Bíznak bennem, Nathaniel modora kifogástalan, így hamar megkedvelték. Általában együtt jelenünk meg minden buliban, szóval nincs kivetnivalójuk a kimaradásaim ellen, ameddig a jegyeim jók.
Nate a fehér Mercedes-nek támaszkodva, hamiskás vigyorral követi a lépteimet, ameddig elé nem érek. Halványkék ingje feszül a karjain, sötétkék nadrágja, mint mindig tökéletesen passzol hozzá. Beletúr szőke hajába, majd kinyitja nekem az anyósülés oldali ajtót.
- Csinos vagy ma is - ad egy gyors csókot a számra, mielőtt beülnék és becsapná mögöttem az ajtót. - Útközben felvesszük Lizzie-t és Jackson-t. - huppan be mellém, majd felbőg a motor és nagy gázzal elindul.
- Oké - mosolygok rá - Mi a terv délután?
- Délután semmi, de Ginger meghívott minket a házavató bulijára este - csúsztatja a jobb kezét a combomra. A csuklóján a karóra szerintem többet ér, mint a házunk és a két kocsink összesen. - Lenne kedved menni?
- Persze, hogyan öltözzek? - nem tudom, hogy ez most hivatalos party vagy csak egy sima házibuli újgazdagéknál.
- Nem kell kiöltöznöd, de azért csinos legyél - jegyzi meg kedvesen. Tehát ki kell öltöznöm.
Bekanyarodunk a sarkon, ahol már Lizzie és Jackson várakoznak. Tisztán látszik, hogy egymást cukkolják, a fiú hasát fogva röhög, a lány dühösen toppant egyet. Istenért sem vallanák be, hogy odavannak a másikért, ehelyett inkább szanaszét szívják egymás vérét.
