HUSZONEGYEDIK

776 41 6
                                    

HUSZONEGYEDIK

Pár héttel ezelőtt a tetőn azt mondta nekem, hogy bele fogok szeretni, ő pedig nem ad esélyt a menekülésre

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


Pár héttel ezelőtt a tetőn azt mondta nekem, hogy bele fogok szeretni, ő pedig nem ad esélyt a menekülésre. Ebből kifolyólag sosem hittem volna, hogy Daxton Scott lesz az, aki menekülni fog előlem. Fordítva kellene lennie, mégis ő az, aki olyan szinten kerül el engem, mint Nathaniel-t a szentlélek.

Sem a gyakorló órákon nem vett részt, ami Mike-nak okoz némi fejtörést és nyilvánvalóan mindenki engem okol emiatt titokban, sem kedden a terápián, amire csak azért mentem el, hogy őt lássam és ugye mondanom sem kell, hogy személyesen sem keresett meg, hogy elkezdjük a következő projektet. A dráma a következő téma. Egy jó kis Rómeó és Júlia biztosan feldobná a kedvünket...

Chester némiképp tartja bennem a lelket, de Daxton-nal ő sem beszélt hétfő óta. Ma csütörtök van.

A suliban megjelenik ugyan, de csak vegetál, mint egy zöldség és mindent elkerül, ami velem kapcsolatos. Ez pedig kikészít, mert a suliban nem állhatok elé kierőszakolva azt, hogy hallgasson meg. Egyből Nate fülébe jutna és megásnám a saját síromat. Többekközött ezt is Daxton mondta egyszer, hogy ez így lesz, szerintem lottóznia kéne. Habár sok szüksége nincs rá.

Gondolom nektek is feltűnt, hogy mindenről ő jut eszembe. Napi tizenkilenc órát rajta agyalok, a maradék ötben meg alszom. Ebből következik az, hogy baromira kialvatlan vagyok és egyre nehezebben tolerálom Nathaniel közelségét.

Ja, mert ő úgy tesz, mintha egyébként semmi probléma sem lenne az ég világon és a kapcsolatunk nem lenne kurvára toxikus. Úgy tesz, mintha a Daxton-nal töltött hétvége meg sem történt volna, mintha nem tudná, hogy nem szeretem, de tudom, hogy árgus szemekkel figyeli minden lépésemet. Arra vár, hogy hibázzak, akkor pedig nem kegyelmez.

- Hé! - egy kéz csimpaszkodik a vállamba, miközben a matek terem felé igyekszem. - Nem hallassz vagy csak direkt ignorálsz?

- Tessék? - emelem fel zavartan a fejem. Lizzie aggódó barna szemeivel az arcomat fürkészi.

- Szarul nézel ki - tűr el egy tincset a fülem mögé, ami az arcomba lóg. - Te jó ég! Alszol te egyáltalán? Sápadt vagy, mint a meszelt fal. Nem tudom milyen a szerelmi bánat, de ez határozottan annak tűnik.

- Na ne mondd! - horkanok fel. - Úgy érzem magam, mint egy kismadár, akit kalitkába zártak. Hiába tűnik úgy, hogy az a kalitka aranyból van.

- Tudod - karol belém, majd maga után húz. - Én azt gondolom, hogy Nate egy pszichopata.

- Egyetértünk.

Csended vagyokWhere stories live. Discover now