Daisy Holmes felküzdötte magát a ranglétrán. Azok közé tartozik, akik egykoron kinevették, ám súlyos árat fizetett mindezért. Bár nem felejtette el honnan indult, ma már semmi pénzért nem akarna gúny tárgyává válni.
Daxton Scott lecsúszott ugyanazo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szinte egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjjel. Hajnal kettőkor még Chester szobájában járkáltam fel-alá, míg Daxton ismertette a tervét, elmondta mi történt Lizzie-vel és további számsorokat próbálgattunk, de egyik sem nyitotta meg az ő, sem az én mappámat. A terve egyébként rettentően egyszerű, de mégsem. Egyenlőre nekem csak annyi a dolgom, hogy ugyanúgy viselkedjek, mint eddig. Mintha semmi sem változott volna, ő pedig intézi a többit, ne stresszeljek rajta.
Ez pedig azért nehéz, mert minden megváltozott.
Nathaniel az én szememben már nem ugyanaz az ember, sőt Lizzie sem. Fogalmam sincs, hogy fogom eljátszani azt, mintha halványlila gőzöm se lenne milyen simlisségek folynak a háttérben. Megvédeni egy barátunkat, az rendben van. Érdekből, más kárára tenni mindezt már korántsem. Nate úgy látszik semmit sem tesz ingyen, felebaráti szeretetből. Ha segít neked, akkor tartozol neki. Ha az adósa vagy, feltétlen hűséget vár, mert ha elárulod behajtja a tartozást. Ennyire egyszerű. Legalábbis annak tűnik, viszont onnantól kezdve, hogy markában vagy, nincs menekvés, különben az egész életed rámehet. Meg kell tenned, bármit kér és nem szállhatsz vele szembe. Nathaniel pont ezért érinthetetlen. Másokkal végezteti a piszkos munkát, míg ő a háttérből irányít.
Már csak egy kérdés maradt. Mit tud rólam és mit akar vele kezdeni? Daxton könnyen mondja, hogy ne stresszeljek. Őt már utolérte Nate haragja, felettem pedig egyre csak gyűlnek a viharfelhők és egyetlen rossz szó elég, hogy rámszakadjon az ég.
Csigalassúsággal készülődök, mintha ezzel elkerülhetném a szokásos reggeli rutint. Ha húzom az időt, Nate akkor is itt lesz fél nyolckor. Eddig könnyű volt az ő kedve szerint cselekednem, mert azt hittem őszintén szeret engem és megérdemli a legtökéletesebb Daisy-t, aki csak lehetek. De most... Most fogalmam sincs, mit érzek. Naív vagyok, ha azt hiszem, engem nem alázna meg senki előtt, bármi is legyen abban a mappában?
Felhúzom az átlátszó harisnyámat és a bordó kötött ruhámat, ami Nathaniel kedvence. Szerinte kiemeli az alakomat. Tudatalatt még mindig meg akarok neki felelni, bármi mást választhattam volna. Viszont tudom, hogy tegnap keresett telefonon és személyesen is, titkon azt remélem, ha a kedvére teszek, könnyebben elnézi, hogy nem jelentkeztem.
A hajamat laza hullámokban hagyom a vállamra omlani és ma a megszokottnál több sminket viszek fel az arcomra, hogy a nyúzottságomat leplezzem. Felhúzom a combcsizmám, majd felkapom a táskám és egy szőrös fekete mellényt. Nem igazi bunda, de hamisítványnak tökéletes. Nem lenne szívem valódi állati szőrt viselni magamon.
Pontban fél nyolckor lépek ki az ajtón, mert Nate sosem késik. Egyetlen egyszer sem késett még el, most mégsincs sehol. Rápillantok a telefonomra, de nem érkezett tőle üzenet. Szorongató érzés kúszik a torkomba, az epe utat tör magának, mint mindig, ha ideges vagyok. Nem tudom, mi történhetett, de nagyon rossz érzésem van. Rányomok a neve melletti hívás gombra, ötször kicseng, majd hangpostára vált. Egyre idegesebbé válok. Már csak egy dolog jut eszembe.
