Daisy Holmes felküzdötte magát a ranglétrán. Azok közé tartozik, akik egykoron kinevették, ám súlyos árat fizetett mindezért. Bár nem felejtette el honnan indult, ma már semmi pénzért nem akarna gúny tárgyává válni.
Daxton Scott lecsúszott ugyanazo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A vasárnapot Nate-nél töltöttem, egész nap lazultunk, neki a kikapcsolódás a házimozi, a jakuzzi pezsgővel meg minden ilyen újgazdag dolog. Én inkább aktívan szeretek pihenni, na de nem valószínű, hogy eljönne velem túrázni. Nem bánom, mert ilyenkor önmaga mellettem, kedves és figyelmes, egy szavam sem lehet.
Hétfőn félig hazudtam is, meg nem is a többieknek, hogy miért nem megyek iskolába. Azt mondtam, hogy vérvételre kell mennem, mert valami gond van a pajzsmirigyemmel, ezért vagyok sokszor fáradékony és menstruálok rendszertelenül. Tényleg vérvételen voltam, de teljesen más okból, plusz súlymérésre is sor került. A szüleim mindent megtesznek értem, mint már említettem, de azt hiszem kissé túlaggódják a dolgot. Pár hónappal ezelőtt anorexiával diagnosztizáltak bulimiás szakaszokkal. Hiába mondom nekik, hogy jól vagyok, nem hisznek nekem. Sajnos azóta híztam vagy három kilót, mert otthon rámerőltetik az ételt és árgus szemmel figyelik, hogy kihányom-e. Voltak bevált praktikáim, hogyan kerülhetem el azt, hogy egyek úgy, hogy a tányéromon ez ne látszódjon meg. Már nem válik be. Apám szeme olyan, mint a sasé. Talán ezért töltök egyre kevesebb időt otthon, sosem érek haza vacsorára.
Általában súlymérés előtt megiszok vagy két-három liter vizet és igyekszem nem pisilni. Van, amikor nem sikerül, ha sokat kell várnom. Nagyon komolyan veszik a dolgot, teljesen le kell vetkőznöm, mert azt hiszik súlyokat rejtek el a ruháimban. Kész röhej.
Tényleg jól vagyok. Tökéletesen érzem magam a bőrömben, néha viszont falási rohamok törnek rám, amit alig bírok kontrollálni. Felzabálom a fél hűtőt, aztán bűntudatom lesz emiatt és napokig maximum salátát vagy energiaszeletet tuszkolok magamba. Soha nem akarok többé kövér lenni. Boldog vagyok így és idegesít, hogy ezt senki nem fogja fel. Nem vagyok beteg, csak megküzdök azért, hogy formában maradjak. Pontosan ezért járok heti háromszor edzeni még emelett.
Az orvosaim persze nem így látják, figyelmeztettek, hogy a szervezetem hamarosan feladja. Szerintük még mindig túl vékony vagyok, nem híztam annyit amennyit kellett volna és elküldtek csoport terápiára, hiába mondtam, hogy már járok pszichológushoz. Felírtak új gyógyszert, mert szerintük a testem és az elmém is beteg. Nem fogom bevenni.
- Mit mondtak az orvosok kicsim? - szól bele anya a telefonba. A lelkemre kötötte, amint kilépek a kórház kapuján hívjam fel.
- Minden rendben van - hazudom - Elküldtek csoport terápiára, de nem szeretnék részt venni rajta.
- Miért nem? Azt kell tenned, amit az orvosok mondanak!
- Mert felesleges, amúgyis utálok idegen emberek előtt beszélni magamról és amúgy sincsenek problémáim! - hadarom. A szüleim bíznak bennem, így egyikőjük sem vett ki szabadnapot csak azért, hogy elkísérjenek. Sosem teszik. Nagyon örülök, mert anyám biztos szívleállásban esett volna össze, ha végighallgatja az orvos monológját.
